Sebkezelés, sebkötözés festményeken

Az alábbiakban a tágabb értelemben vett sebkezeléssel, sebgyógyulással, sebkötözéssel kapcsolatos festmények közül teszünk közzé néhányat, azokat, amelyek korábban szerepeltek a Sebkezelés-Sebgyógyulás folyóiratunk valamely számának borítóján.

Jó böngészést kívánunk!

2020/2. szám

Matthijs Naiveu (1647-1726): Belgyógyász és sebész kezel egy női beteget (olaj fán)

Forrás: Wellcome Collection

Halálsápadt nőbeteg ül egy széken, balra. Hátulról egy orvos hajol fölé, hogy bal kezével megfogja a bal keze pulzusát. Bal lábát egy kád vízbe helyezik, és egy fiatal sebész jobbra térdelve engedi a vért a bal lábából, miközben a bokáját körbefogja. Szemünkbe ötlenek a gazdagság jelei: a nő Goa-ról származó széken ül, keleti szőnyeg borítja a padlót, selyemfüggönyök lógnak az ágya fölött. A festmény a Leidenben született és Amszterdamban elhunyt Matthijs Naiveu által 1700 táján alkotott mű. Houbraken szerint rajzolni Abraham Toorenvliet üvegfestőtől és rajzoktatól, festeni Gerrit Dou-tól tanult. Művel elsősorban zsánerképek voltak; vidám belső terek, ahol teát isznak vagy kártyáznak, de újszülött-látogatást vagy éppen orvosi vizsgálatot is választott témául. Legnagyobb művének az irgalmasság hét cselekedét ábrázolót tartják.

2020/1. szám

Florence Nightingale (színes litográfia)

Forrás: Wellcome Collection

Florence Nightingale azt hirdette, hogy a szellemi érdeklődés, a szív szeretete és a szakmai elhivatottság a bázisai az ápolási tevékenységnek. Holisztikus szemlélete, a beteg, és nem a betegség gyógyításának alapelve tette az ápolás modern úttörőjévé. Rengeteget publikált, reánk maradt - hozzávetőlegesen - 200 tanulmánya, könyvei az ápolástan klasszikusai. Életműve elismeréseként az uralkodó 1883-ban a Királyi Vörös Kereszt kitüntetésben részesítette, majd 1907-ben - első nőként a birodalomban - megkapta az angol Becsületrendet.

Tisztelői, a gyógyítók-ápolók születésnapját - május 12.-ét - tették az Ápolás Világnapjává, az ápolás nemzetközi jelképe pedig „Florence lámpása” lett.

2019/2. szám

Gaspare Traversi (1720-1780): Az operáció (A seb)

Ez a festmény a velencei Accademia-ban lévő kompozíció egyik verziója, amelyet korábban Bonito-nak tulajdonítottak, amikor a nápolyi Melito herceg gyűjteményében volt, de később Longhi Traversit azonosította be az alkotójaként. Az Accademia képe nagyobb és több figurát tartalmaz, mint ez a változat, de ugyanannak az orvosnak, asszisztensnek és sérült fiatalembernek az alakja ismerhető fel.

2019/1. szám

Pieter Lastman (1583-1633): A jó szamaritánus ellátja az utazó sebeit

Pieter Lastman volt generációja egyik legfontosabb holland történelmi festője. Számos Olaszországban töltött éve, valamint Adam Elsheimerrel és Peter Paul Rubens-szel Rómában történt találkozása eredményeként olyan képi nyelvet fejlesztett ki, amely döntően befolyásolta a holland 17. századi festészetet, nem utolsósorban Rembrandtot, a leghíresebb tanítványát.

Ez a festmény a Lukács evangéliumában szereplő Jó (Irgalmas) Szamaritánus példázatát szemlélteti, amelyet Jézus azért mondott el egy törvénytudónak, hogy szemléltesse az irgalmasságot. A példabeszéd egy utasról szól, akit megtámadtak, kiraboltak és súlyosan sebesülten otthagytak az út szélén.