Telemedicina és sebkezelés

Új szabályok készülnek a telemedicinális egészségügyre – vette át május 3-án az InfoRádió írását több hazai médium, például a Weborvos.hu. Az ilyen szolgáltatások széles körű elterjedését a pandémia hozta magával. Egyfajta kényelmi funkciót jelent a betegek számára, de sok esetben az orvosok részéről is könnyíti az ellátásszervezést. Felmerülhet ugyanakkor, hogy a betegek nem kerülnek-e így túlságosan ki a háziorvosok látóköréből, illetve tisztázott-e, hogy mikor elég valóban egy elektronikus úton folytatott konzultáció, és mikor szükséges személyesen megjelenni a rendelőben. Vajon van-e létjogosultsága a telemedicinának a sebkezelésben is? – erre a kérdésre keresem a választ a mostani blogbejegyzésben.

A kérdésfelvetés még ezen a portálon sem újdonság. A Sebkezelés-Sebgyógyulás folyóirat 2014/2. számában Kökény Zoltán (Budapest) absztraktja jóval a COVID-19 előtt kiemeli, hogy a telemedicina (TM) iránti igény elsősorban azokon a földrajzi területeken mutatkozik, amelyek ritkán lakottak, nagy a távolság beteg és orvos között, de abban az esetben is szükség lehet rá, amikor a beteg mozgatása, szállítása nehezen megoldható. Igen elterjedt módja a radiológiai távleletezés, de ismert a teledermatológia, telehisztológia fogalma, sőt bizonyos esetekben a szemészeti alkalmazása is. Előadásában áttekintette a telemedicina mint eljárás történetét, a sebkezelésben való alkalmazási lehetőségeit, valamint saját tapasztalatait.

A mesterséges intelligencia szerint a telemedicina elsődleges előnye a sebkezelés terén az idő és a távolság leküzdése. A betegeknek nem kell fizikailag az orvosok irodájába vagy a kórházba utazniuk az értékelés vagy a kezelés céljából. Ez különösen előnyös lehet olyan esetekben, amikor a beteg állapota nem engedi meg a hosszú utazást vagy a rendszeres orvosi látogatásokat. Például egy rutin sebészeti ellenőrzés vagy kötéscsere könnyen elvégezhető és monitorozható lehet egy videokonferencia segítségével.

A második fontos aspektusa a telemedicinának a sebkezelésben a hozzáférés javítása a szakértői tanácsadáshoz. Sok kisebb településen vagy távoli területen élő betegnek nehéz lehet eljutni egy tapasztalt sebészhez vagy sebészeti szakrendelésre. A telemedicina lehetővé teszi a szakembereknek, hogy távolról konzultáljanak és tanácsot adjanak a helyi orvosoknak vagy ápolóknak a műtéti beavatkozásokkal kapcsolatban. Ezáltal a betegek gyorsabban és hatékonyabban kapnak megfelelő kezelést, még akkor is, ha nincs közvetlen hozzáférésük egy sebészeti specialistához.

A harmadik előny a telemedicinának a sebkezelésben az egészségügyi erőforrások hatékonyabb felhasználása. Az orvosok és a kórházak terhelése csökkenhet, mivel a kevésbé sürgős eseteket távolról lehet kezelni, ezáltal lehetőséget teremtve a súlyosabb vagy sürgős esetek számára, hogy gyorsabban és hatékonyabban kapjanak ellátást. Ez a rugalmasság és hatékonyság javítja az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát és a betegek elégedettségét.

Vonatkozó tanulmányok

Chanussot-Deprez (Veracruz, Mexikó) és munkatársai 2013-as tanulmányukban arról írtak, hogy a TM egy új, gyorsan fejlődő terület, amely nagy értéket képviselhet a távoli és vidéki lakosság egészségügyi ellátásában. A sebgyógyulás és a sebkezelés a TM elsődleges jelöltjei. A bőrfekélyek kezelése megköveteli a seb állapotának gyakori értékelését és a terápia beállítását. A megfizethető árú fotóberendezések és a kiváló minőségű digitális képek gyors elektronikus továbbítása lehetővé teszi, hogy a sebek állapotának értékelését távoli szakértők is elvégezhessék. A szakirodalomban már addig is több tanulmány ismertette a bőrgyógyászati távkonzultációk megvalósíthatóságát és hasznosságát, valamint a diagnózis és a kezelés tekintetében a személyes látogatások és a távkonzultációk közötti nagyfokú összhangról számoltak be. Egyesek digitális fényképeket használtak, és a képet és a klinikai adatokat az interneten keresztül küldték el egy sebkezelő szakembernek (tárolás és továbbítás), míg mások webkamerát használtak.

2014-ben Lena Victoria Nordheim (Bergen, Norvégia) és munkatársai egy szisztematikus áttekintést jelentettek meg a láb- és lábszárfekélyek távorvoslási utógondozásának hatásáról. Eredményeiket úgy összegezték, hogy nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték annak egyértelmű megállapítására, hogy az ilyen konzultáció ugyanolyan hatékony-e, mint a hagyományos nyomonkövetés.

Benjamin S. B. Rasmussen (Odense, Dánia) és munkatársai 2015-ben mutatták be randomizált, kontrollált vizsgálatuk eredményeit a diabéteszes lábfekélyek távorvoslásos és standard ambuláns monitorozásának összehasonlításáról. Az amputáció és a gyógyulás tekintetében nem találtak jelentős különbséget, ugyanakkor szignifikánsan magasabb mortalitást találtak a távorvoslás által monitorozottak körében. Ugyanebben az évben jelentek meg Kian Zarchi (Roskilde, Dánia) és munkatársai prospektív vizsgálatának eredményei, amelyek szerint a távorvosláson keresztül nyújtott szakértői tanácsok javítják a krónikus sebek gyógyulását. Ez a tanulmány határozottan támogatja a telemedicina alkalmazását az otthonápolást végzők és a sebszakértőkből álló csapat összekapcsolására a krónikus sebek kezelésének javítása érdekében.

2018-ban Hilde Smith-Strøm (Bergen, Norvégia) és munkatársai klaszteres-randomizált, kontrollált vizsgálatot végeztek a telemedicinális utógondozás hatásáról a cukorbetegséghez kapcsolódó lábszárfekélyekre. Az eredményeik azt sugallják, hogy a TM-technológia használata a szokásos ellátás fontos alternatívája és kiegészítője lehet, legalábbis a felületesebb fekélyekben szenvedő betegek esetében.

A EWMA (European Wound Management Association) által közzétett 2019-es tanulmány szerint a telemedicina segíthet a sebkezelési szolgáltatások hatékonyságának növelésében. Luc Téot (Montpellier, Franciaország) közleménye kiemeli, hogy a TM alkalmazása során a betegek gyógyulási eredményei nem maradnak el a hagyományos, személyes ellátásban részesülő betegekétől. Ezenfelül a telemedicina költséghatékony megoldást nyújthat, mivel csökkentheti a kórházi tartózkodás idejét és a szükségtelen utazásokat.

Ugyancsak ő volt az elsőszerzője annak a 2020-as cikknek, amelyben egy olyan randomizált, kontrollált vizsgálat eredményeit mutatták be, amely során a komplex sebgyógyulási eredményeket hasonlították össze a járóbetegek körében, attól függően, hogy telemedicinális, otthoni vagy sebklinikai ellátásban részesültek. A 6 hónapos gyógyulási arány valamivel jobb volt azoknál a betegeknél, akik telemedicinán keresztül kaptak sebkezelést (68,5%), mint az otthoni sebkezelő szakembernél (64,4%), mint a sebkezelő klinikán (62,9%), de a különbség nem volt szignifikáns (P = 0,860833). A 6 hónapon belül gyógyuló sebeknél az átlagos gyógyulási idő 66,8 ± 32,8 nap volt a távorvoslási csoportban, 69,3 ± 26,7 nap az otthoni sebkezelő csoportban, és 55,8 ± 25,0 nap a klinikai csoportban. A távorvosi és otthoni egészségügyi csoport szállítási költségei szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a sebklinikai csoportban, és a halálozási arány mindhárom csoportban hasonló volt (P < 0,01). A hálózatban dolgozó sebkezelő klinikusok által végzett távorvoslás tehát biztonságos lehetőséget kínált a komorbid, komplex sebkezelésben részesülő, mozgáskorlátozott betegek távoli kezelésére.

2022-ben jelent meg Ushna Khan (Lahore, Pakisztán) és munkatársai metaanalízise a telemedicina hatékonyságáról a cukorbetegek lábfekélyeinek kezelésében. Megállapították, hogy a gyógyulási idő csökkentése és a 12 hónapon belül gyógyuló fekélyes betegek száma tekintetében a TM nem rosszabb, mint a standard ellátás. Az amputáció incidenciája alacsonyabb a telemedicinás csoportba sorolt betegeknél, mint a kontrollcsoportban lévő betegeknél, valamint a halálozás tekintetében sem jelentettek jelentős különbséget. A jövőben szigorúbb és nagyobb vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy határozott klinikai ajánlásokat és következtetéseket lehessen megfogalmazni.

Ugyancsak 2022-es Alisha Oropallo és Adrian Chen (Hempstead, USA) cikke, amelyben megállapítják, hogy a sebek állapotának telemedicinával történő megfelelő felmérése ki tudja vezetni a nem sürgős esetek ellátását a járóbeteg-rendelőkből és a kórházakból, mivel több támogatást nyújt a beteg otthonában. Ötleteket is adnak a sikeres telemedicinális konzultációhoz:
1. A megfelelő betegek kiválasztása a sebkezelési távkonzultációra.
2. Irányelvek meghatározása a távorvoslási infrastruktúra támogatott előkészítéséhez korai szakaszban a betegekkel és ellátóikkal.
3. Hatékony telemedicina munkaállomások orvosok és más egészségügyi dolgozók számára.
4. Virtuális ágy melletti módszerek és a beteg kényelmének megteremtése.
5. Információgyűjtés a seb súlyosságának és/vagy fejlődésének jellemzésére.
6. A betegek szükségleteinek felmérésére szolgáló osztályozási rendszer megléte.

Mint e rövid áttekintésből is láthatja, a telemedicina jelentős előrelépést jelent a sebkezelés területén. Lehetővé teszi a betegek számára, hogy könnyebben hozzáférjenek a szükséges sebészeti ellátáshoz, javítja az egészségügyi erőforrások hatékonyságát és rugalmasságát, valamint segíti az orvosokat a betegek távoli monitorozásában és a tanácsadásban. A telemedicina és a sebkezelés szorosan összekapcsolódik, és együttesen járulnak hozzá az egészségügyi ellátás minőségének javításához.

Az illusztrációk forrása a Freepik.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!