HbA1c és sebkezelés

A hemoglobin A1c (HbA1c vagy glikált hemoglobin) a cukorbetegek vércukor értékeinek monitorozására használt paraméter, ami a glükóz hemoglobinhoz való kötődésén alapul – írta június 5-i ismertetőjében a Weborvos.hu. Mivel a vörösvértestek átlagos élettartama három hónap, ezért maga teszt is a háromhavi vércukorszint átlagáról nyújt információt. Nyomonkövetése azért is fontos, mert jelzést ad a szakembereknek és a pácienseknek is, hogy a diabétesz mennyire jól kontrollált. Az eredmények függvényében lehet mérlegelni, hogy szükség van-e a terápia, a diéta és a gyógyszeres kezelés módosítására. A laboreredmények az értékét százalékban vagy mmol/mol egységben adják meg. Általánosságban elmondható, hogy a 6-7% feletti érték már a diabéteszes betegek esetében is emelkedett vércukorszintet jelent. Vajon a HbA1c-szint hatással van a sebgyógyulásra is? – erre keresem a választ a mostani blogbejegyzésben.

HbA1c-érték és sebgyógyulás

A kérdést a mesterséges intelligenciának feltéve, a ChatGPT az alábbi választ adta: A magas HbA1c-értékek több mechanizmuson keresztül befolyásolják negatívan a sebgyógyulást.

1. Érkárosodás
A krónikus hiperglikémia okozta érkárosodás csökkenti a szövetek oxigén- és tápanyagellátását, ami lassítja a sebgyógyulást.

2. Immunválasz gyengülése
A magas vércukorszint gátolja az immunsejtek működését, így a szervezet kevésbé hatékonyan tudja leküzdeni a fertőzéseket, amelyek gyakran kísérik a sebgyógyulást.

3. Gyulladásos válasz elhúzódása
A krónikus hiperglikémia fokozza a gyulladásos válasz intenzitását és időtartamát, ami károsítja a szöveteket és késlelteti a gyógyulást.

4. Kollagén szintézis zavara
A magas vércukorszint befolyásolja a kollagén szintézist és keresztkötését, ami gyengébb hegszövet kialakulásához vezet.

Vonatkozó tanulmányok

Nézzük át néhány cikket a szakirodalomból, hogy lássuk, alátámasztják-e a vizsgálatok ezeket a megállapításokat!

A hemoglobin A1c a diabéteszes sebek gyógyulási arányának előrejelzője – állították 2011-es tanulmányuk címében Andrea L. Christman (Baltimore, USA) és munkatársai. Kiindulásként feltételezték, hogy az emelkedett HbA1c leginkább a rossz sebgyógyulással függ össze. Ennek a hipotézisnek a tesztelésére retrospektív kohorsz-vizsgálatot végeztek 183, a Johns Hopkins Sebközpontban kezelt cukorbeteg egyén részvételével. Eredményeik arra utalnak, hogy a glikémia a HbA1c alapján fontos biomarker lehet a cukorbetegek sebgyógyulási sebességének előrejelzésében.

2016-ban Abdullah S. AlGoblan (Buraydan, Szaúd-Arábia) és munkatársai a 2-es típusú diabéteszben szenvedők diabéteszes lábfekélye gyógyulásának rutin klinikai és laboratóriumi paraméterek segítségével történő előrejelzéséről jelentettek meg egy tanulmányt. Eredményeiket úgy összegezték, hogy mind a BMI, mind a HbA1c jó összefüggést mutat a gyógyulási folyamattal, valamint az e folyamat befejezéséhez szükséges idővel. Mind a magasabb BMI, mind az emelkedett HbA1c összefüggést mutatott a diabéteszes betegek lábfekélyeinek lassabb vagy nem teljes gyógyulásával. Tekintettel arra, hogy megbízhatóak a cukorbetegség és a kapcsolódó szövődmények diagnosztizálására és monitorozására, mindkét paraméter jó előrejelzőjeként használható a cukorbetegek lábfekélyének gyógyulására.

Ugyanebben az évben Brajkishor Kumar (Új-Delhi, India) és munkatársai úgy összegezték eredményeiket, hogy az alacsonyabb HbA1c érték hozzájárul a gyorsabb sebgyógyuláshoz, azonban nem javítja a neuropátiát és/vagy a vasculopathiát 12 hét alatt.

A hemoglobin A1c alapszintje előrejelzi a diabéteszes lábfekély kimenetelét vagy a sebgyógyulás idejét? – tették fel a kérdést Lourdes Vella (Msida, Málta) és munkatársai 2017-ben. Tanulmányuk azt mutatta ki, hogy a kiindulási HbA1c érték nem volt szignifikáns előrejelzője a lábfekély kimenetelének, a további statisztikai elemzések során, amikor a HbA1c-értéket összehasonlították a teljes fekély gyógyulásához szükséges idővel a „megoldott” csoportban, szignifikánsnak bizonyult. Következtetésük szerint az eredményeik fontos hatással vannak a klinikai gyakorlatra, különösen ambuláns körülmények között. A glikémiás kontroll javítása javíthatja a fekélyek kimenetelét.

2018-ban jelent meg Jiali Xiang (Sanghaj, Kína) és munkatársai cikke arról, hogy az ésszerű glikémiás szabályozás segíti a sebek gyógyulását a diabéteszes lábfekélyek kezelése során. Kórházban kezelt diabéteszes lábfekélyes (DFU-s) betegeket toboroztak, s az alapvető klinikai adataikat gyűjtötték és kezelték a klinikai gyakorlat irányelveinek megfelelően. A pácienseket 1 évig követték nyomon, hogy megfigyeljék az eredményeket, beleértve a fekély gyógyulását és akár a halálos kimenetelt is. A kiindulási HbA1c szint vagy az átlagos HbA1c szint a kezelés és a sebgyógyulás, valamint a mortalitás közötti összefüggéseket egy- és többváltozós logisztikus regressziós modellekkel értékelték. Úgy találták, hogy egy ésszerű HbA1c célérték, amely 7,0% és 8,0% közötti tartományban van a kezelés alatt, elősegítheti a fekélyek gyógyulását anélkül, hogy növelné a mortalitást DFU-ban szenvedő betegeknél, különösen azoknál, akiknél jobb a glikémiás kontroll a felvételkor.

Ugyancsak 2018-as Betiel K. Fesseha (Baltimore, USA) és munkatársai közleménye, akik a hosszú távú, prospektív, klinikai alapú DFU-vizsgálat során nem figyeltek meg összefüggést a kiindulási A1C-vel és a sebgyógyulással, ami összhangban van a korábbi tanulmányokkal. Hasonlóképpen, az A1C mértékének változása a sebkezelés során általában nem járt együtt a felgyorsult sebgyógyulással. Megfigyeltek azonban a hosszú távú sebgyógyulás és a kiindulási értékhez képest megnövekedett A1C közötti váratlan pozitív összefüggést azon résztvevők sebeinek azon alcsoportjában, akiknél jobb glikémiás kontroll volt a kiinduláskor. Ez a paradox megállapítás a nadir A1C változására korlátozódott, és nem volt látható az átlagos A1C változásában. Nem egyértelmű, hogy az A1C növekedése miért csak azoknál a résztvevőknél járt gyorsuló sebgyógyulással, akiknél jobb volt a glikémiás kontroll a kiinduláskor, és miért nem volt megfigyelhető ugyanez a minta az átlagos A1C növekedésével.

És szintén 6 évvel ezelőtti Ketan K. Dhatariya (Norwich, Egyesült Királyság) és munkatársai cikke, amely szerint szignifikáns összefüggést tapasztaltak a HbA1c variabilitás és a gyógyulási idő között diabéteszes lábfekélyben. A glikémiás variabilitás – a HbA1c-érték változása vizitről vizitre – összefügg a cukorbetegség szövődményeinek kialakulási kockázatával.

2019-es absztraktjuk szerint Justiene Mia Klarisse Danga és Perie Adorable-Wagan (Pasig, Fülöp-szigetek) összefüggést találtak a HbA1c-szint és az alsó végtagi fertőzések gyógyulásának rátája között diabéteszes betegekben. A 8,0%-ot meghaladó HBA1c-értékkel rendelkező páciensek gyógyulási ideje meghosszabbodott, nagyobb volt annak kockázata, hogy debridáláson kell átesniük, illetve hosszabb ideig kellett antibiotikumokat kapniuk. A szerzők erősen javasolják a szigorú glikémiás kontrollt azoknak a populációknak az esetében, akiknél fennáll az alsó végtagi fertőzések kialakulásának kockázata, mint például a perifériás artériás betegségben szenvedők esetében vagy akiknél szerepel alsó végtagi fertőzés a kórtörténetben.

2020-ban Rasnah Appil (Makassar, Indonézia) és munkatársai arról írtak, hogy a családi alapú oktatási beavatkozás felhatalmazza a családot a HbA1c-szint szabályozására és ezzel a diabéteszes lábfekély sebgyógyulásának felgyorsítására.

2021 decemberében tették közzé Ze-Xin Huang (Wenzhou, Kína) és munkatársai eredményeit, amely szerint azok a betegek, akiknél az időintervallum-indikátor (TIR) <50% volt összefüggésben a műtét utáni rossz sebgyógyulással DFU-s betegeknél, különösen azoknál, akiknél a kiindulási HbA1c <7,5%. Szigorú glikémiás célokat kell kidolgozni a műtéten átesett DFU-s betegek számára, ami előnyös a kórházi tartózkodás és a betegek anyagi terheinek csökkentésében.

Ugyancsak 2021-es keltezésű Joanna K. L. Wong (London, Egyesült Királyság) és munkatársai metaanalízise, amelynek eredményei azt mutatják, hogy az emelkedett HbA1c-szintek az anasztomotikus szivárgás, a sebfertőzések, valamint a súlyos és általános posztoperatív szövődmények kialakulásának nagyobb kockázatával járnak együtt, de az általános fertőzésekkel és a tüdőgyulladással nem. Ez azt jelenti, hogy a betegek posztoperatívan jobban járnak, ha a HbA1c célértéke ≤ 7% az elektív nagy hasi műtét előtt. Eredményeik segíthetnek a jövőbeli randomizált kontrollált vizsgálatok útmutatásában annak eldöntésében, hogy felül kell-e vizsgálni a HbA1c-szint javasolt határértékeire vonatkozó jelenlegi irányelveket, mivel a klinikai gyakorlatban jelenleg használt HbA1c-küszöbök mindegyike 7% feletti. A műtét utáni szövődmények növekedésével összefüggő HbA1c pontos határértékének vizsgálatára további kutatásokat kell végezni.

Végül 2023-ban Ojing Komut (India) és munkatársai egy prospektív kohorsz tanulmány eredményeiről számoltak be, amely szerint a HbA1c a DFU-s betegeknél a sebgyógyulás előrejelző markereként használható. Konkrétan, a kiindulási HbA1c-érték hatékonyabban jelzi előre a DFU-kezelés kimenetelét, különösen a sebgyógyulás szempontjából. Ezért az alacsonyabb kiindulási HbA1c-érték a DFU megjelenésekor kedvező kimenetelű sebgyógyulást jelez, feltéve, hogy a sebgyógyulás optimalizálására átfogó kezelés és nyomon követés révén irányított erőfeszítéseket tesznek, különösen a cukorbetegség ellenőrzésére összpontosítva a gyógyulás feltételeinek javítása érdekében.

Dewi Fibrini és I Nyoman Ehrich Lister (Medan, Indonézia) ugyancsak tavalyi pilot study-ja szerint az autológ aktivált vérlemezkékben gazdag plazma potenciális terápiás stratégiának tekinthető diabéteszes lábfekélyben szenvedő betegeknél. Az így kezelt pácienseknél szignifikánsan jobb volt a HbA1c kontrollja a kezelés első hetében.

Mint láthattuk, a magas HbA1c-érték és a lassú sebgyógyulás közötti kapcsolat különösen fontos a diabéteszes betegek kezelésében. Az ilyen betegek esetében a sebgyógyulás problémái súlyos következményekkel járhatnak, például fekélyek, amputációk és fertőzések formájában. Az egészségügyi szakemberek számára ezért elengedhetetlen, hogy rendszeresen ellenőrizzék a diabéteszes betegek HbA1c-értékét, és megfelelő intézkedéseket tegyenek a vércukorszint szabályozására. A sebek megfelelő kezelése, beleértve a tisztítást, kötözést és a fertőzések megelőzését, kulcsfontosságú a diabéteszes betegek esetében.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a HbA1c-érték szoros kapcsolatban áll a sebgyógyulás hatékonyságával. A magas HbA1c-értékek negatívan befolyásolják a sebgyógyulást több mechanizmuson keresztül, beleértve az érkárosodást, az immunválasz gyengülését, a gyulladásos válasz elhúzódását és a kollagén szintézis zavart. Az egészségügyi szakemberek számára fontos, hogy figyelemmel kísérjék a diabéteszes betegek HbA1c-értékét és megfelelő intézkedéseket tegyenek a vércukorszint szabályozására és a sebgyógyulás javítására.

Az illusztrációk forrása a Freepik.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!