Varjúháj és sebkezelés

Két héttel ezelőtt a Sokszínű Vidék három, a legjobb természetes agyserkentőnek tartott növényt mutatott be. Az írás alapján egy „minisorozatot” indítottunk ezek bemutatására. A nootropikumok olyan kiegészítők, amelyek a kognitív teljesítményt javítják, így az agy teljesítményének optimalizálására történő használata egyre népszerűbb. Széles körben elérhetők és többféle hatásmechanizmussal rendelkeznek, amelyek között a véráramlás javítása, az idegrendszer stimulálása és az agysejtek védelme is szerepel. Az ázsiai ginzeng (Panax ginseng), majd a kislevelű bakopa (Bacopa monnieri) után most az illatos rózsásvarjúháj (Rhodiola rosea, sarki gyökér, aranygyökér vagy rózsagyökér), és tágabban véve a Rhodiola nemzetség esetében tekintjük át, hogy van-e a kapcsolódása a sebkezeléshez és a sebgyógyuláshoz.

A mesterséges intelligencia, a ChatGPT szerint nincs. A vonatkozó kérdésre azt válaszolta, hogy az R. rosea egy növény, amelyet hagyományosan adaptogénként használtak a stressz és a fáradtság csökkentésére. Habár számos pozitív hatása van a szervezetre, főként stressz csökkentésére és energianövelésre használják, de nincs közvetlen kapcsolata a sebgyógyulás vagy a sebkezelés specifikus aspektusaival.

Nem úgy az R. imbricata esetében, amely többféleképpen is hozzájárulhat a sebkezeléshez és a sebgyógyuláshoz!

1. Gyulladáscsökkentő hatás: Az R. imbricata kivonatokban található aktív vegyületek gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezhetnek. A gyulladás csökkentése segíthet a seb körüli gyulladás és duzzanat csökkentésében, ami elősegítheti a sebgyógyulást.
2. Antioxidáns hatás: Az R. imbricata antioxidáns vegyületekben gazdag lehet. Az antioxidánsok segíthetnek a szabadgyökök elleni harcban, amelyek károsíthatják a sejteket és gátolhatják a sebgyógyulást. Az antioxidánsok segíthetnek a seb környezetének egészségesen tartásában.
3. Immunrendszer támogatás: Az R. imbricata kivonatok erősíthetik az immunrendszert, ami elősegítheti a fertőzések elleni küzdelmet és felgyorsíthatja a sebgyógyulást.
4. Stresszcsökkentés: Az R. imbricata hagyományosan stresszcsökkentőként is használták. A stressz csökkentése segíthet a sebgyógyulási folyamatban, mivel a stressz negatívan befolyásolhatja az immunrendszert és a sebgyógyulást.

Nézzük, mit gondol erről a tudomány! Az északi félgömbön az alhavasi területeken, elsősorban Oroszországban, Szibériában, az Altaj hegységben és Kína északi és délnyugati részén élő, de megtalálható Skandináviában, Izlandon, Kanadában, Alaszkában növényt a Wikipédia szerint a vikingek gyakran használták fizikai erőnlétük fokozására.

Gyógyító tulajdonságait először Dioscorides írta le a De Materia Medica című művében, ahol a Rodia riza nevet kapta. Carl von Linné leírta, hogy a Rhodiola hasznos összehúzószerként valamint a fejfájás, a „hisztéria”, a sérv és a váladékozás kezelésére. Az R. rosea már 1775-ben szerepelt az első svéd gyógyszerkönyvben, az összes gyógyászati tulajdonságával együtt. Ez volt a legtöbbet tanulmányozott Rhodiola-faj Oroszországban, Kínában, Skandináviában és újabban az Egyesült Államokban. 1948-ban két szovjet tudós értékelte számos gyógynövény, köztük a R. rosea kémiai összetételét és biológiai aktivitását. Felfedezték, hogy egyes gyógynövények védelmet nyújtanak a különböző biológiai, környezeti és pszichológiai stresszhatásokkal szemben. Munkájuk alapján alkották meg az „adaptogén” (a latin adaptare, hozzáilleszt, hozzáalkalmaz szóból) kifejezést, és az R. rosea-t erős adaptogén gyógynövénynek tekintették.

Az FDA nem ismeri el, hogy bármely betegséget megelőzne vagy gyógyítana. A hatóság szerint megalapozatlanok azok az állítások, hogy a növény bármely része jó a rák, szorongás, influenza, megfázás, bakteriális fertőzés vagy migrén ellen.

A több mint 200 fajból álló Rhodiola-k kémiájáról és biológiai aktivitásáról Hsiu-Mei Chiang (Tajcshung, Tajvan) és munkatársai jelentettek meg egy áttekintést 2015-ben. A növények polifenolokban gazdagok, a szalidrozid és a tirozol az elsődleges bioaktív markervegyületek a R. rosea standardizált kivonataiban. Szó esik az adaptogén, fáradtság elleni, antidepresszáns, antioxidáns, gyulladáscsökkentő, gyulladásgátló, antinocepciós és rákellenes aktivitásáról, valamint az immunfunkciók modulációjában, továbbá a kardiovaszkuláris, neuronális, máj- és bőrbetegségek megelőzésében rejlő lehetőségekről. A 9. részben a bőrápolás és -fehérítés kapcsán megemlítik a sebkezelést is.

Asheesh Gupta (Delhi, India) és munkatársai 2007-es közleményére hivatkozva azt írják, hogy A Rhodiola imbricata-val kezelt sebek gyorsabban gyógyultak, mint a kontrollcsoportban, és a növényi kivonat elősegítette a sejtproliferációt és a kollagénszintézist a seb helyén Sprague-Dawley patkányoknál. A R. imbricata rizóma etanolos kivonata jobban növelte a DNS, a fehérje, a hidroxiprolin és a hexozamin expresszióját a granulációs sejtekben, mint a povidon-jódos kenőcs A kivonat antioxidáns aktivitást is mutatott és csökkentette a lipidperoxidációt. Így összességében sebgyógyító hatást mutat.

Mahtab Jafari az R. rosea-nak a bőrre gyakorolt hatásáról írt tanulmányában erre és K. P. Mishra (Delhi, India) és munkatársai 2006-os közleményére hivatkozva e vonatkozásban arról ír, hogy az R. imbricata kivonattal kezelt csoport sebhelyei gyorsabban összehúzódtak, és megemelkedett a DNS és a kollagén prekurzorok szintje. E mindenütt jelenlévő strukturális fehérje magasabb szintje kritikus a bőr helyreállításához, valamint a bőr rugalmasságának helyreállításához. Mivel az R. imbricata számos citokint és az általános sejtimmunitást szabályozott, azt feltételezték, hogy a növény immunmoduláló tulajdonságokkal rendelkezik, ami felgyorsította a sebgyógyulást.

2022-es tanulmányukban Bum-Erdene Bold, Enerelt Urnukhsaikhan és Tsogbadrakh Mishig-Ochir (Ulánbátor, Mongólia) arról számoltak be, hogy ezüst nanorészecskéket (AgNP-ket) szintetizáltak az R. rosea gyökérkivonattal biztonságos, nem toxikus és környezetbarát megközelítéssel. A szintetizált AgNP antioxidáns és antibakteriális aktivitást is mutatott. Ezen túlmenően az AgNP sebgyógyító hatását AgNP-vel töltött kenőcs készítésével értékelték, ezt követően pedig égési sérüléseknél vizsgálták a hatásosságát. A kenőcs szabályozta a sebgyógyulási folyamatban részt vevő gyulladásos citokineket. A szintetizált AgNP lehetséges jelöltként használható az orvosbiológiai területen történő további alkalmazásra.

Összegzésként megállapítható, hogy a varjúháj és más hasonló növények alkalmazása a sebkezelésben és a sebgyógyulásban a tradicionális gyógyászatban ugyan gyakori, de a tudományos kutatások még folyamatban vannak a hatások és a hatásmechanizmusok pontosabb megértésére.

Az illusztrációk forrása a Plantnet.org és a Wikimedia.org.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!