AIDS és sebkezelés

Számos médium emlékezett meg idén is az AIDS elleni küzdelem december 1-i világnapjáról. A Euronews.com például az ENSZ-nek e betegséggel foglalkozó szervezetének, az UNAIDS-nek a legfrissebb jelentését idézve arról írt, hogy 2030-ra megszűnhet közegészségügyi kockázatként, ha a világ vezetői támogatják az alulról szerveződő közösségeket a betegség elleni küzdelemben. Világszerte óriási az előrelépés a HIV elleni küzdelemben, az AIDS miatt bekövetkezett halálesetek 70%-kal csökkentek a 2000-es évekbeli csúcspontjuk óta. Ugyanakkor évente továbbra is csaknem 1,3 millió új HIV-fertőzést regisztrálnak. E heti blogbejegyzésemet tehát az először 1981-ben az USA-ban leírt szerzett immunhiányos tünetegyüttes és a sebkezelés – sebgyógyulás kapcsolódási pontjainak szentelem.

Köztudott, hogy az AIDS egy súlyos immunrendszeri betegség, amelyet a HIV (Human Immunodeficiency Virus, humán immunrendszert gyengítő vírus) okoz. Az AIDS hatására az immunrendszer legyengül, és a szervezet nehezebben tud ellenállni a fertőzéseknek és betegségeknek.

Az immunrendszer szerepe kulcsfontosságú a sebgyógyulásban is. Amikor valakinél seb alakul ki, a szervezet immunrendszere aktiválódik, hogy megvédje és helyreállítsa a sérült területet. Az immunrendszer fontos szerepet játszik a gyulladás, a sejtosztódás és a sebgyógyulás folyamatában. Azonban az AIDS-ben szenvedő emberek immunrendszere jelentősen gyengébb, így nehezebben képesek megküzdeni a fertőzésekkel és a sebgyógyulás zavaró tényezőivel.

A mesterséges intelligencia, a ChatGPT szerint az AIDS és a sebgyógyulás kapcsolata a következő nézőpontokból vizsgálható meg:

1. Az immunrendszer gyengülése
Az AIDS miatt a T-lymphociták száma csökken, ami az immunrendszer fő komponense. Ezáltal a szervezet kevésbé ellenálló a különböző mikroorganizmusokkal és kórokozókkal szemben, ami a sebgyógyulás folyamatát komplikálhatja.

2. Fertőzésveszély
Az AIDS miatt gyengült immunrendszerrel a betegek hajlamosabbak lehetnek különböző baktériumok és gombák által okozott fertőzésekre. A sebek könnyen fertőződhetnek, és ezáltal lassulhat vagy akár gátolhatja is a gyógyulási folyamatot.

3. Gyulladás és immunválasz
Az AIDS hatására a gyulladásos folyamatok szintén módosulnak, ami befolyásolhatja a sebgyógyulás sebességét. Az immunválasz kisebb lehet, és ennek eredményeként a sebgyógyulás során fontos szerepet játszó gyulladásos folyamatok is lelassulhatnak.

A sebgyógyulás szempontjából fontos, hogy az AIDS-ben szenvedő betegek sebkezelése különleges figyelmet és gondoskodást igényel. Az egészségügyi szakembereknek szem előtt kell tartaniuk a beteg immunrendszeri állapotát, és megfelelő intézkedéseket kell tenniük a fertőzések megelőzése és a sebgyógyulás támogatása érdekében.

Milyen kutatások támasztják elő a fenti megállapításokat? A téma hazánkban nem igazán kutatott. Ugyanakkor egy korábbi blogbejegyzésben már kitértem rá, hogy a műtéti fertőzések okaik szerint lehetnek: gennykeltők által okozott (pyogen); anaerob (tetanusz, gázgangréna); vírus (veszettség, hepatitisz, AIDS); gomba (soor, candida); specifikus (TBC, lépfene) fertőzések. A Gaál Csaba-féle Sebészet tankönyv szerint a hepatitis B és C fertőzés veszélye sokkal reálisabb és gyakoribb, mint AIDS-vírus esetén, ugyanis a tűszúrásos sérülés hepatitis B-vel fertőzött beteg esetén 20-30%-os valószínűséggel okoz infekciót, az AIDS-szel összehasonlítva a prevalencia hatszoros.

Emellett Szokoly Miklósnak és Hlavács Tündének (Budapest) a Sebkezelés-Sebgyógyulás című folyóirat 2018/2. számában megjelent, az antiszeptikus szereknek a krónikus sebfertőzések megelőzésében és kezelésében játszott szerepet vizsgáló cikke megemlíti az ún. WAR-Score-t, ami a sebfertőzések kialakulásának három rizikó csoportját határozza meg, köztük a súlyos immun-rendellenességeket (AIDS) is.

A bőséges külföldi szakirodalomban röviden tallózva elsőként Peter A. Davis és munkatársai 1999-es munkáját említem, amiben arról számoltak be, hogy a HIV-csoportban a laparotómiát követően szignifikánsan nagyobb volt a sebszövődmények és a sebfelszakadás előfordulása, mint a nem HIV-fertőzött kontrollcsoportban.

2000-ben J. Burns és B. Pieper (Detroit, USA) arról írtak, hogy a HIV-fertőzötteken gyakran kell műtétet elvégezni, vagy krónikus sebek alakulnak ki náluk. Cikkük összefoglalja a HIV-fertőzés testszervekre és rendszerekre gyakorolt hatását, valamint az antiretrovirális terápia hatását a sebkezelés és gyógyulás lehetséges szövődményeinek alapjaként. A szerzők bemutatják a műtéti beavatkozásokon átesett HIV-pozitív emberek sebgyógyulásával kapcsolatos akkori kutatásokat is. A HIV-fertőzés személyre gyakorolt fizikai hatása mellett a klinikusoknak a betegség pszichoszociális és gazdasági hatásait is figyelembe kell venniük a sebkezelés során.

2008-ban Adelin Muganza (Johannesburg, Dél-Afrika) úgy foglalta össze eredményeit, hogy az antiretrovirális terápia megváltoztatta a HIV-fertőzött betegek hosszú távú prognózisát és várható élettartamát. Sok beteget HIV-fertőzéssel nem összefüggő állapotokkal, például égési sérülésekkel látnak el. Az ART megkezdését el kell halasztani az intenzív osztályra felvett égési betegeknél. A betegek biztonságosan folytathatják az ART-t, miután a sebeket befedték, és nem áll fenn a gyógyszerkölcsönhatások és a felszívódási zavar kockázata. Mindazonáltal megfontolandó az antiretrovirális kezelés, ha hosszabb kórházi tartózkodás várható olyan betegeknél, akiknél a CD4-szám 200 sejt/µl alatt van.

2010-ben Anani Abalo és munkatársai a műtéti sebfertőzés kockázati tényezőivel foglalkoztak olyan HIV-pozitív betegeknél, akik ortopéd-traumatológiai műtéti beavatkozáson esetek át. Úgy találták, hogy a kockázati tényezők azonosítása segíthet minimálisra csökkenti a HIV-pozitív betegek morbiditását.

2012-ben E. P. Weledji és munkatársai azt fogalmazták meg, hogy az AIDS-betegek sebfertőzései fokozzák a kellemetlenségeket, meghosszabbítják a kórházi tartózkodást, további terhet rónak az amúgy is legyengült betegre, és tovább gyengítik az immunrendszert. A kezelésnek a seb etiológiájához kell kapcsolódnia, és figyelembe kell vennie a beteg alapbetegségeit. A HIV-AIDS-betegek sebeinek kezelése nem különbözik a szokásos kezeléstől. Vannak sebbel kapcsolatos kritériumok a megfelelő típusú kötszerek kiválasztására. A legjobb kötszer a másodlagos szándékú sebgyógyuláshoz nem ismert. A z optimális sebellátás alapja a folyamatos sebvizsgálat és annak felmérése, hogy a seb típusának és a gyógyulás szakaszának megfelelően milyen kötszer hasznos. Az optimális sebellátás, az érzelmi támogatás és az egészségügyi felvilágosítás javítja a HIV-AIDS-betegek érzelmi és fizikai jóllétét.

2014-ben Xin Li (Peking, Kína) és munkatársai a sebszövődményeket vizsgálták műtét utáni töréses HIV-pozitív férfi betegeknél. Megállapították, hogy körükben a HIV-negatív betegekhez képest magasabb volt a sebszövődmények előfordulása. A megfelelő kezeléssel azonban minden beteg kielégítő eredményt ért el. A HIV-fertőzés vagy AIDS nem befolyásolhatja a konzervatív és a műtéti terápia közötti választást. A sebszövődmények minimalizálása érdekében hangsúlyt kell fektetni az olyan azonnali beavatkozásokra, mint a debridálás, az antibiotikum- és táplálkozási támogatás, amint felismertek bármilyen problémát.

Ugyanabban az évben jelent meg Alexander McMeeking (New York, USA) és munkatársai közleménye a HIV-fertőzöttek sebeiről. A rendkívül aktív antiretrovirális terápia drámaian csökkentette a HIV-pozitív betegek morbiditását és mortalitását. A szerzők adatainak retrospektív áttekintése kohorszokra osztotta az alanyokat a HIV-státusz alapján, és kor és nem szerint párosította őket. Számaik a nyomási fekélyek kisebb hányadával szemben a vénás fekélyek nagyobb arányát mutatják a szeropozitív populációban.

Bodunrin Olaseni Ottu (Florestal, Brazília) 2022-ben egy disszertáció keretében tekintette át a klinikai bizonyítékokat a bőrsebek gyógyulási folyamata és a HIV közötti kapcsolatról. Eredményeit úgy összegezte, hogy a HIV-pozitív betegeknél a sebzáródás károsodik, valószínűleg a HIV-eredetű komponenseket tartalmazó extracelluláris vezikulák felszabadulása miatt, amelyek módosíthatják a gazdaszervezet immunitását és elősegíthetik a fertőzés súlyosbodását, ami veszélyezteti a sebgyógyulási folyamatot. Tanulmánya rávilágít a HIV-pozitív betegek immunrendszere megőrzésének fontosságára a jó gyógyulási minta fenntartása érdekében, különösen a bőrsebek esetében.

Szintén tavaly jelent meg Rosendo Peña Eguiluz (Ocoyoacac, Mexikó) és munkatársai esettanulmánya a nem termikus plazmával végzett sebkezelésről a nyaki daganat eltávolítása után HIV-fertőzött betegnél. Eredményeik szerint az NTP-vel végzett terápia hatékony kiegészítő eljárás lehet a sebzárás és a posztoperatív fertőzés megelőzésében, mivel bizonyítottan hatásos és biztonságos.

Összességében: az AIDS és a sebgyógyulás kapcsolata összetett és sokrétű. Az egészségügyi ellátóknak, kutatóknak és az érintetteknek egyaránt együtt kell működniük annak érdekében, hogy egyre hatásosabb kezelési módszereket fejlesszenek ki az AIDS-ben szenvedők sebgyógyulásának támogatására és a kapcsolódó komplikációk csökkentésére.

Az illusztrációk forrása a Freepik.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!