Vértranszfúzió és sebkezelés

Most először adtak embernek mesterséges vörösvérsejteket – adta hírül november 7-én a Qubit.hu. A New Atlas információira hivatkozva beszámoltak arról, hogy ezeket a vérsejteket a vérben található őssejtekből állították elő. Jóllehet ehhez is szükség van emberi vérre, de nincs szükség a kompatibilitási szabályok betartására, vagyis arra, hogy a donorok és a páciensek vércsoportja egyező legyen. Vajon a transzfúzió kérdése felmerül a sebkezelés és a sebgyógyulás vonatkozásában is? Erre keressük a választ a mostani blogbejegyzésben.

A válasz minden bizonnyal igen, ráadásul már régóta, hiszen a Magyar Sebkezelő Társaság folyóiratában, a Sebkezelés – Sebgyógyulásban Mészáros Gábor arról írt, hogy Ferdinand von Hebra (1816-1880) 1874-ben vértranszfúzióval kísérelte meg gyógyítani az égési sérüléseket. Két esetben 100 ml (sötét, sűrű) vért vett le, és egészséges donoroktól levett nagyobb vérmennyiséggel pótolta azt. Érdekességként megjegyezte, hogy mindkét esetben egyesült államokbeli orvosok voltak a donorok, akik tanulmányúton tartózkodtak Bécsben. 1876-ban Vlagyimir Avdakov Szentpéterváron égett állatok vérét transzfundálta egészségesekbe, és így sikerült mindkét állatcsoportban ugyanazokat a kórélettani változásokat létrehozni, amiből arra következtetett, hogy a halált toxikus anyagok okozzák. 1887-ben pedig Albert Ritter von Mosetig-Moorhof (1838-1907) amellett érvelt, hogy az égés miatt bekövetkező oligocitémia (vörösvérsejtek számának csökkenése, elégtelensége a vérben) miatt vértranszfúzióra van szükség.

Mi azonban ebben a rövid áttekintésben nem megyünk ilyen messze az időben, csak 2005-ig, amikor Eric W. G. Weber (Nijmegen, Hollandia) elsőszerzőségével egy cikk jelent meg (Anesth. Analg.) a perioperatív vérátömlesztésnek és csípőprotézis műtét utáni késői sebgyógyulásnak a hatásáról a kórházi kezelés időtartamára. A szerzők abból indultak ki, hogy az ortopédiai beavatkozások után az allogén vérátömlesztésben részesülő betegek kórházi ápolása hosszabb ideig tart, és ez nem magyarázható a transzfundált betegek fertőzéseinek gyakoribb előfordulásával. Ennek igazolására megfigyeléses vizsgálatot végeztek 444 elektív elsődleges csípőműtétre váró betegen. Úgy találták, hogy az allogén vérátömlesztés a sebgyógyulási zavarok megnövekedett előfordulásával jár, és hogy e vérátömlesztés megelőzése releváns lehet az elektív ortopédiai műtétek utáni felvétel időtartamának korlátozásában.

Hasonló témában publikálták eredményeiket 2014-ben Erik T. Newman (Durham, Egyesült Királyság) és munkatársai, akik abból indultak ki, hogy a transzfúzió és a teljes ízületi arthroplasztikát követő fertőzés kockázata közötti kapcsolat nem világos. Tanulmányukban arra törekedtek, hogy megvizsgálják az allogén és autológ transzfúzió hatását a teljes csípő- és térdízületi műtétet követő akut fertőzés kockázatára. Eredményeiket úgy összegezték, hogy a perioperatív allogén transzfúzió nagyobb arányban fordult elő az akut fertőzés gyanúja miatti megismételt műtétek esetében. Az allogén expozícióban szenvedő betegeknél megnőtt a fertőzés kockázati tényezője.

A témakör metaanalízisét Jeong Lae Kim (Szöul, Dél-Korea) végezték el 2017-ben. Elektronikus adatbázis-keresés segítségével 6 olyan vizsgálatot választottak ki, amelyek 21.770 beteg adatait tartalmazták, és ezek között hasonlították össze a posztoperatív fertőzési arányt egy allogén vérátömlesztéses expozíciós csoport és egy nem-expozíciós csoport között. Úgy találták, hogy az allogén vérátömlesztés jelentős kockázati tényező a műtéti fertőzések arányának növelésében a teljes csípő- és térdízületi műtét után.

A HIF-1α stabilizálása kritikus tényező a cukorbetegek sebgyógyulásának javításában. 2018-ban Jian-Rong Guo (Sanghaj, Kína) és munkatársai arról értekeztek, hogy az autológ vértranszfúzió fokozza a diabéteszes egerek sebgyógyulását azáltal, hogy a HIF-1α jelátviteli útvonalon keresztül fokozza az lncRNS H19 expresszióját. A hosszú, nem kódoló RNS (lncRNS) H19-ről számoltak be, amely csökkent a cukorbetegségben, és kritikus szerepet játszik az angiogenezis indukálásában. A szerzők feltételezték, majd igazolták, hogy a H19 befolyásolhatja a sebgyógyulást a streptozotocin (STZ) által indukált cukorbeteg egerekben, amelyeket sztenderd vagy módosított tartósítófolyadékban konzervált autológ vérrel transzfundáltak. 2020-ra datálható Na-Na Zhu (Sanghaj, Kína) és munkatársai cikke, amelynek már a címe is arra utal, hogy az autológ vérátömlesztés a HIF-1α útvonal aktiválása és a vérkonzerváló oldat javítása útján serkenti a sebgyógyulást diabéteszes egerekben. Megemelkedett a fibroblasztok túlélési aránya, proliferációja és migrációja. Ezt megerősíti Han-wei Wei (Wuhu, Kína) és munkatársai szintén 2020-as publikációja a Basic & Clinical Medicine folyóiratban.

Megint más kapcsolódási pontra mutatnak rá Xiaoqian Liu és munkatársai 2021-es tanulmányukban. Kutatásaik célja az volt, hogy értékeljék a módosított autológ vérátömlesztés sebgyógyulást elősegítő mechanizmusát és a metasztázishoz kapcsolódó tüdő adenokarcinóma transzkriptum 1 (MALAT1) közötti kapcsolatot cukorbeteg egerekben. Úgy találták, hogy ez a mechanizmus összefüggésbe hozható a MALAT1 expressziójának fokozásával.

Megjegyzendő, hogy a transzfúziós igény csökkentése céljából gyakran alkalmazott tranexámsavval (TXA) kapcsolatban szintén tavaly jelent meg Jian-Wen Xu (Sanghaj, Kína) és munkatársai áttekintése és metaanalízise, amely szerint a topikális és intravénás TXA egyformán hatékonynak bizonyult a csontsebészeti vérveszteség csökkentésében, ami arra utal, hogy a sebgyógyulást is elősegítheti. Figyelembe véve a kisebb dózist és az alacsonyabb orvosi költségeket, a helyi TXA javasolt a csontműtéteknél.

A transzfúzió történhet vörösvérsejt-koncentrátummal, trombocita- (vérlemezke-) koncentrátummal, fehérvérsejttel vagy plazmával. A vérlemezkék kulcsfontosságúak a sebgyógyulás megindításában. Amint aktiválódnak a seb helyén, a vérlemezkék kémiai jeleket bocsátanak ki, hogy aktiválják a fibrin-thrombocyta-rögöket, és fehérvérsejteket vonzanak a seb helyére, hogy eltávolítsák a sérült, elhalt vagy patogén sejteket. A vérlemezkék által kibocsátott növekedési faktorok és citokinek szintén elősegítik a szövetek helyreállítását, befolyásolják az angiogenezist és a gyulladást a seb helyén. Erről majd talán egy másik blogbejegyzésben ejtünk szót bővebben.

First human patients receive transfusions of lab-grown blood cells, Qubit.hu reported on November 7. Citing information from New Atlas, they reported that these blood cells were produced from stem cells found in the blood. Although this also requires human blood, it is not necessary to comply with the rules of compatibility (the blood group of the donors and patients must be the same). Does the issue of transfusion also arise in relation to wound management and wound healing? We are looking for the answer to this in the current blog post.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!