Timolol és sebkezelés

Az elmúlt héten vált online is elérhetővé Waldemar Elikowski (Poznań, Lengyelország) és munkatársainak a szemészeti timolol-terápia során fellépő bradycardiáról (lelassult szívverésről) korábban megjelent tanulmányának teljes szövege. Ez adja az apropóját annak, hogy a mostani blogbejegyzés témájául a timolol és a sebkezelés-sebgyógyulás kapcsolódását válasszuk.

A béta-adrenerg receptor antagonistát szájon át magasvérnyomás, anginás fájdalom és szívritmuszavarok kezelésére használják. Alkalmazása kiterjed migrénes fejfájás és tremor kezelésére is. 2019-ben ez volt a 160. leggyakrabban felírt gyógyszer az Egyesült Államokban, több mint 3 millió recepttel. Még 2013-ban a JAMA Dermatology c. folyóiratban jelent meg Liza R. Braun (Miami, USA) és munkatársainak esettanulmánya, amely szerint a nem gyógyuló krónikus sebek reagálhatnak a topikális timololra. A kutatók öt, makacs sebekkel rendelkező pácienst kezeltek, és azt találták, hogy mindegyiknél javulást tapasztaltak a timolol alkalmazását követően. Az ötből három teljesen meggyógyult, kettőnél pedig a sebek méretének csökkenését tapasztalták. Hét hét elteltével a sebterület átlagos csökkenése 78,2%-os volt. A kezelési mód 2 centiméterenként egy csepp 0,5%-os timolol oldat alkalmazása volt a seb széle körül. Az oldat megszáradt, majd a sebet bekötözték. A kezelést naponta vagy hetente végezték, 4-8 héten keresztül.

Ugyanebben az évben Hadar Lev-Tov (Davis, USA) és munkatársai arról számoltak be, hogy a krónikus vénás lábszárfekély sikeresen kezelhető helyi béta-blokkolóval.

A sebszövetek katekolaminokat termelhetnek, és ezek akadályozhatják a gyógyulást azáltal, hogy gátolják a keratinociták migrációját és az epithelializációt, megváltoztatják a fibroblasztok reparatív fenotípusát és fenntartják a gyulladásos környezetet a szervezetben. Kimutatták, hogy a timolol visszafordítja ezeket a káros katekolamin-hatásokat, és így több in vitro, ex vivo és in vivo sebmodellben is javítja a gyógyulást. Például 2014-ben Raja K. Sivamani (Davis, USA) kimutatták, hogy a keratinociták modulálják a katekolamin szintetikus enzimeket, és karcolás után noradrenalint szabadítanak fel. Úgy tűnik, hogy a noradrenalin egy stresszhez kapcsolódó közvetítő, amely a B2AR aktiválása révén gátolja a keratinociták migrációját.

2017-ben Bindhiya Thomas (Kottayam, India) és munkatársai leírták, hogy a topikális timolol elősegíti a krónikus lábszárfekély gyógyulását. 2019-ben Anthony Cole Gallegos (Sacramento, USA) és munkatársai igazolták, hogy a timololnak a krónikus sebek esetén történő alkalmazása ugyanolyan biztonságos, mint a glaukóma esetében. (A timolol az első béta-blokkoló, amelyet helyi használatra engedélyeztek a glaukóma kezelésére az Egyesült Államokban – 1978.)

2020-ban Hsin-ya Yang (Sacramento, USA) és munkatársai azt vizsgálták, hogy a hipoxiával előkondicionált, allogén humán mesenchymális őssejtekkel kombinált timololt tartalmazó vázszerkezet (scaffold) eszköz javíthatja-e a cukorbeteg egerek sebgyógyulását. Úgy találták, hogy az eszköz sikeresen javította a sebgyógyulást és csökkentette a sebgyulladásos választ a diabéteszes egérmodellben, ami arra utal, hogy a diabéteszes krónikus sebekben szenvedő betegek terápiájára fordítható.

2021-ben Azadeh Goodarzi (Teherán, Irán) és munkatársai áttekintő tanulmányukban a dermatológiára koncentrálva vizsgálták a topikális timolol szerepét az akut és krónikus seb gyógyulásában. Összefoglalójukban megállapították, hogy béta-2 adrenerg receptorok a béta-adrenerg receptorok egyetlen alcsoportja, amely a nagy sejtek membránjában expresszálódik, beleértve a bőr keratinocitáit, fibroblasztjait és melanocitáit. A β2-adrenoreceptorok működésének vagy koncentrációjának keratinocitákkal kapcsolatos változásai bizonyos bőrbetegségekkel járnak. Egyes eredmények arra utalnak, hogy a β2 adrenoreceptorok szerepet játszanak az epidermisz működésének és integritásának fenntartásában. A béta-receptor antagonisták szisztémásan és helyileg hatékonyak lehetnek hemangioma, paronychia, vasculitis fekély, csomós angioma, valamint az akut és krónikus sebek gyógyításában.

És a szakirodalom áttekintését lehetne folytatni tovább. A timololt 1968-ban szabadalmazták, s rajta van a WHO 1977 óta kiadott, alapvető gyógyszereket tartalmazó listáján, amelyen olyan gyógyszerek, hatóanyagok találhatók, amelyek hatásosságuk, biztonságosságuk és költséghatékonyságuk tekintetében minimálisan ajánlottak egy alapszintű egészségügyi ellátáshoz. A sebkezelésben és a sebgyógyulásban való alkalmazhatóságának kutatása még korántsem ért véget.

Az illusztrációk forrása a Wikimedia.org (1.), illetve (2.).

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!