Orbáncfű és sebkezelés

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya a fekete nadálytövet választotta a 2021-es év gyógynövényének. Ez a hír adta az ötletet ahhoz, hogy egy bejegyzés-sorozat keretében megvizsgáljuk, hogy az ily módon „kitüntetett” gyógynövényeknek van-e kapcsolata a sebkezeléssel és a sebgyógyulással. A Symphytum officinale és a bíbor kasvirág után 2019 díjazottjával, a közönséges orbáncfűvel folytatjuk a sort.

A Wikipédia.hu szerint hatóanyagai: hipericinszármazékok, flavonoidok, flavonglikozidok (hiperozid, rutin), biflavonoidok, cseranyagok, kevés illóolaj, fenolkarbonsavak, xantonok, floroglucin-származékok és nafto- diantronok (hipericin). Már a szabad enciklopédia is megemlíti, hogy belsőleg főként gyógyteaként (de akár tinktúra vagy tabletta formájában is) alkalmazható például hasmenés, idegi eredetű fáradtság, depresszió, szorongás, alvászavar, gyomorfekély, vesebántalmak, epebántalmak, idegi eredetű gyomor-, és bélpanaszok esetén – és sebösszehúzó, sebgyógyító hatású. Nevét onnan kapta, hogy a nyáron legelésző lovak nehezen gyógyuló sebeket (orbáncot) kaptak tőle. Latin nevében a perforatum arra utal, hogy levele fénybe fordítva olyan, mintha át lenne lyuggatva. Valójában mindez az illóolaj-járatok kivezető-csöve.

A Pluhár Zsuzsanna, Csupor Dezső, Tóth Barbara szegedi szerzőtrió 2020 májusában megjelent tanulmányukban (Gyógyszerészet) is kitérnek arra, hogy olajos kivonatát a tradicionális gyógyászatban a nehezen gyógyuló égési sebek, külső és belső (gyomor-és nyombél-) fekélyek kezelésére használták. Az ún. orbáncfűolaj az európai népi gyógyászatban évszázadok óta ismert készítmény, amelyet hagyományosan a friss virágok több héten át tartó olajos kivonásával nyertek, és amelyben a hipericin antibiotikus aktivitása érvényesül. Az egyik legelső írásos emléke i. e. 288-ból származik, ekkor írta le Euryphon, egy görög származású orvos a Kárpát-medencében is őshonos növény áldásos hatásait.

Eredetmagyarázó mondája szerint az orbáncfű Jézus Krisztus keresztfája alatt nőtt, vörös nedve a szent vérre, 5 szirma Jézus sebeire utal. A belőle készült tinktúrát, kenőcsöt állítólag már a középkori keresztes lovagok is használták a sebek kezelésére. Angolszász neve (St. John’s wort) is keresztény gyökerekre utal, hiszen a legenda szerint a növény Keresztelő Szent János születésnapján virágzik. Ugyanerre utal a német neve, a Johannes-fű, napforduló-fű, mert június 24-én (Szent Iván napján) borul virágba.

Az előbbiekben említett szerzők egyike Csupor Dezső, Dr. Szendrei Kálmánnal és Csapi Bencével közösen publikált 2005-ös cikke szerint a múlt század első felében a hatékony sebgyógyító gyógyszerek (szulfonamidok, majd antibiotikumok) megjelenésével sokat veszített gyógyászati súlyából.

A külföldi szakirodalomban szemlézve: 2020-ban megjelent publikációjában Nevra Seyhan (Ankara, Törökország) állatkísérletei során megállapította, hogy a kurkumin és a Hypericum perforatum olaj egyaránt hatékony az égési sebek gyógyításában. A jobb minőségű gyógyulás egyébiránt a kurkuminnal kezelt patkányoknál mutatkozott. 2019-ben Mehmet Altıparmak (Muğla, Törökország) és munkatársai arra az eredményre jutottak, hogy a H. perforatum, a Liquidambar orientalis (keleti ámbrafa) és a propolisz javította a bemetszéses sebek sebgyógyulását. Annak ellenére, hogy a különböző paraméterekre eltérő hatást váltottak ki, ezeknek a vegyületeknek a keverékei stabilabb választ adtak a sebekre.

Mehmet Farsak 2017-ben kísérletei során igazolta, hogy alkalmazása hatásos lehet a cukorbeteg patkányok sebgyógyulásában is. 2016-ban Maryam Hajhashemi (Isfahan, Irán) és munkatársai az Achillea millefolium és H. perforatum kenőcsök alkalmazhatóságát vizsgálták az először szülő nők gátmetszéses sebének gyógyulására. A kenőcsök csökkentik a perineális fájdalom szintjét, a bőrpírt, az ödémát és az episiotomiás seb ecchymosisát.

2014-ben Ute Wölfle (Freiburg, Németország) és munkatársai átfogó áttekintésükben egyebek mellett megállapították, hogy az orbáncfű farmakológiailag aktív anyagok széles spektrumát tartalmazza, a dermatológiai alkalmazások szempontjából két kémiai osztály tűnik a legérdekesebbnek: a floroglucinolok (hiperforinok) és a naftodiantronok (hipericinek). A hiperforinoknak erős antimikrobiális, antioxidáns, gyulladáscsökkentő és rákellenes hatása van, és stimulálják a keratinociták növekedését és differenciálódását. A hipericinek antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és rákellenes aktivitást is mutatnak, különösen, ha látható fénnyel besugározzák őket, és fotoindukált citotoxicitásuk felhasználható a nem melanoma típusú bőrrák fotodinamikai kezelésére, de diagnosztikai célokra is.

2013-ban Anca Irina Prisacaru (Iasi, Románia) és munkatársai arról értekeztek, hogy vizsgálataikban a seb összehúzódási sebessége és a hámképződés időtartama igazolja egy orbáncfű kenőcs sebgyógyító hatását lineáris bemetszésekben, cirkuláris excíziókban és hőégésekben.

2010-ben Ipek Peşin Süntar (Ankara, Törökország) és munkatársai eredményeiket úgy összegezték, hogy a H. perforatum levegőben lévő részei figyelemre méltó sebgyógyító és gyulladáscsökkentő aktivitással rendelkeznek, s ezek alátámasztják a török népi gyógyászatban való alkalmazását. Aktív komponenseiként flavonoidokat (hiperozid, izokercitrin, rutin stb.) és naftokinonokat (hipericinek) találtak. Ugyanakkor a H. scabrum etanol-kivonata sem figyelemre méltó sebgyógyulást, sem gyulladáscsökkentő aktivitást nem mutatott, igazolva a növényfajok helyes kiválasztásának fontosságát a terápiás alkalmazásokban. Ugyancsak a népi gyógyászati alkalmazhatóságát támasztották alá Nilgün Öztürka (Eskişehir, Törökország) és munkatársai, amikor kimutatták, hogy kivonatának sebgyógyító aktivitása főként a fibroblaszt kollagéntermelés stimulációjának fokozódásának és azon sokszög alakú fibroblaszt sejtek aktiválásának tudható be, amely a seb helyreállításában játszik szerepet a sérült terület bezárásával.

Sareh Samadi és munkatársai szintén 2010-ben azt állapították meg, hogy a H. perforatum helyi alkalmazása biztonságos és megkönnyítheti a császármetszéses sebgyógyulást, és minimalizálja a heg kialakulását, annak fájdalmát és viszketését.

Összességében csak egyetérthetünk Ute Wölfle-nek és szerzőtársainak a már említett tanulmányukban tett megállapításával, amely szerint számos farmakológiai vizsgálat támasztja alá az akár kötszer alkotóelemként is alkalmazható (pl. Seda Güneş és Funda Tıhmınlıoğlu) orbáncfű használatát a hagyományos javallatokban, és a Hypericum olaj továbbra is ajánlható a gyógyszeres láda szerves részeként horzsolások, égési sérülések és leégések kezelésére. Mindazonáltal csak néhány klinikai vizsgálatot végeztek, amelyek lehetővé teszik terápiás értékének becslését nem triviális alkalmazásokban más kezelésekhez képest, például a sebgyógyulás (valamint atópiás dermatitis, pikkelysömör és nem melanoma típusú bőrrák) esetén. Sorozatunkat a 2018-as év gyógynövényével, a levendulával folytatjuk.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.