Komodói varánusz és sebkezelés

A múlt héten tudósított a Qubit.hu arról, hogy a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) bejelentette, a komodói varánuszt (Varanus komodoensis, a továbbiakban KV) is felveszik a veszélyetetett fajok Vörös Listájára. Az indonéz szigeteken őshonos, komodói óriásgyíkként vagy sárkányként is emlegetett hüllőknek ugyan nagyjából 138 ezer vadon élő példánya van, de a természetes élőhelyeik a tengerszint-emelkedés miatt egyre kisebbek lesznek, és az itt élő varánuszok egyre intenzívebben vetélkedhetnek az egyre pusztuló élőhelyük maradék természeti erőforrásaiért. Ez a hír adja az apropót ahhoz, hogy megvizsgáljuk, a világ legnagyobb gyíkjának (átlagos tömegük 70 kg) a sebkezeléshez és a sebgyógyuláshoz való kapcsolódását.

A Wikipédia vonatkozó szócikke szerint 1911-ben egy pilóta kényszerleszállást hajtott végre a Komodo-sziget közelében, a tengeren. Ő volt az első európai, aki látta a hatalmas gyíkot. A zoológusok 1912-ben írták le. Magyarországra 2008 április végén érkezett először. Ragadozó, s mivel természetes ellensége nincs, csúcsragadozónak tekinthető. Harapása bármely állatra, sőt akár az emberre nézve is halálos. Ezt egy ideig a szájüregben található kórokozó baktériumoknak tulajdonították, amelyek a sebből a vérbe jutva pár napon belül vérmérgezést, majd halált okoznak, tehát a megharapott még el tud menekülni, de pár nap múlva elpusztul, amit a gyík kivár. Az újabb kutatások szerint viszont a KV szájában található méregmirigyek okozzák a megharapott áldozat halálát, vérzést és szív- és érrendszeri összeomlást előidézve a zsákmányban.

Magyar forrásként arról olvashatunk egy 2017-es Origo.hu cikkben, hogy a George Mason Egyetem (Manassas, USA) kutatóinak sikerült a KV vérének felhasználásával olyan vegyületet előállítani, amely képes megakadályozni a sebek elfertőződését. Azok a megsebesített kísérleti állatok, amelyeket ezzel kezeltek, gyorsabban gyógyultak, mint azok, amelyek sebeit hagyományos módon ápolták. Úgy vélik, hogy a KV vérének felhasználása egy új típusú antibiotikum kifejlesztését eredményezheti. (Évente 23 ezer amerikai hal meg antibiotikum-rezisztens baktériumok miatt.)

E nyomon elindulva, némi keresgélés után megtaláltam Ezra M. C. Chung és munkatársai az npj Biofilms and Microbiomes c. folyóiratban publikált tanulmányát, amelyben arról számoltak be, hogy a KV-ból származó H1 hisztonból származó peptidet azonosítottak, VK25 néven. (A kationos antimikrobiális peptidek multifunkcionális molekulák, amelyek terápiás szerekként nagy potenciállal rendelkeznek.) E peptidtől inspirálva létrehoztak egy DRGN-1 nevű szintetikus peptidet, majd megvizsgálták e két peptid antimikrobiális és biofilm elleni aktivitását a Pseudomonas aeruginosa-val és a Staphylococcus aureus-szal szemben. A DRGN-1 a VK25-nél nagyobb antimikrobiális és biofilm-ellenes aktivitást és permeabilizált bakteriális membránokat mutatott. A DRGN-1 jelentősen fokozta a sebgyógyulást mind a nem-fertőzött, mind a kevert biofilm (P. aeruginosa és S. aureus) fertőzött egér sebekben. A sebgyógyulási mechanizmus tisztázására használt sebzárási vizsgálatban a peptid elősegítette a HEKa keratinocita sejtek migrációját, amit a mitomicin C (proliferáció gátló) és az AG1478 (epidermális növekedési faktor receptor gátló) gátolt.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a P. aeruginosa-val fertőzött HEKa keratinociták DRGN-1 kezelése ezen baktériumok fokozott pusztulásához vezet, akár közvetlenül a peptid által (közvetlen antibakteriális hatás), akár a keratinocita sejtek peptid által kiváltott válaszával (gazda által irányított hatás). A viszonylag korlátozott, csak egereken és mindössze két baktériumtörzsön végzett vizsgálatok biztatóak arra nézve, hogy a hatóanyagból kifejleszthető lesz egy helyileg alkalmazható terápiás készítmény a fertőzött sebek kezelésére. A tudósok további peptidek alkalmazhatóságát is kutatják.

Alig négy hónappal később, 2017 augusztusában jelent meg Ana Gomes (Porto, Portugália) és munkatársai cikke „Sebgyógyító peptidek krónikus diabéteszes lábfekélyek és egyéb fertőzött bőrsérülések kezelésére” címmel, amelyben már hivatkoznak erre a tanulmányra, érdekesnek és nagyon ígéretesnek nevezve az eredményeket. Úgy vélik, hogy a diabéteszes lábfekély és más bőr- és lágyrészfertőzések helyi kezelésére szánt peptid alapú anyagok kifejlesztése még gyerekcipőben jár, de jövője ígéretesnek és izgalmasnak tűnik: az eddigi eredmények alapján a peptid-tudósok és az ezen a területen dolgozó egészségügyi szakemberek közös erőfeszítései valószínűleg innovatív megoldásokat fognak találni erre az egész világon egyre jobban elterjedő egészségügyi problémára. Ebben bízunk mi is...

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!