Guargumi és sebkezelés

Egy érdekes írás jelent meg november 8-án a Scientific Reports-ban. Sakkarin Bhubhanil (Bangkok, Thaiföld) és munkatársai a guargumival/kurkuminnal stabilizált ezüst nanorészecskés hidrogélek fokozott sebgyógyító tulajdonságait elemző kutatásaikról számoltak be. A kórszövettani vizsgálataik azt mutatták, hogy a hidrogél kompozit elősegíti a sebgyógyulás gyulladásos szakaszából a proliferációs szakaszba való átmenetet, elősegítve a fibroblasztok és új erek képződését, míg a célgénexpressziós vizsgálataik azt erősítették meg, hogy a felgyorsult szöveti remodeling a normál útvonalak mentén megy végbe. Véleményük szerint ezek a hidrogél kompozitok nagy antibakteriális kapacitású sebkötöző anyagokká válhatnak. Folytassuk tehát a blogbejegyzéseink sorozatát a guargumi és a sebkezelés-sebgyógyulás kapcsolódási pontjainak rövid áttekintésével!

Mi is ez az anyag? A Wikipédia szerint guargumi (guárgumi, más néven guarenyv, guargyanta vagy guarmézga, kódja: E412) egy a guarbab (Cyamopsis tetragonoloba) magjának endospermiumában (magfehérjéjében vagy belső táplálószövetében) található mézga. A növény magvait lehüvelyezés után megőrlik, s a végtermék egy könnyű, fehér vagy halvány színű, durvábbra vagy finomra őrölt, vízben oldódó por lesz. A guarbab eredetét illetően nincs általános konszenzus. A leginkább elfogadott hipotézis szerint a szárazságtűrő, vadon élő afrikai C. senegalensis fajból „háziasították”, amelyet az arab kereskedők lovak takarmányaként vittek Afrikából a dél-ázsiai szubkontinensre, valószínűleg valamikor a 9. és 13. század között. A háziasított fajt általában a mai India és Pakisztán területéhez kötik, ahol a növényt évszázadok óta termesztik emberi és állati táplálékként egyaránt.

Az első világháború előtt elsősorban zöldtrágyaként vitték be az USA-ba, de ipari alkalmazásokban csak 1943-tól használták, és valószínűleg ez volt a fő oka annak, hogy egészen addig csak korlátozott mértékben tanulmányozták. Első jelentősebb kutatója R. L. Whistler volt. A guargumi ipar tehát az 1940-es és 1950-es években fejlődött ki az Egyesült Államokban. Megítélésében hullámvölgyet jelentett a 2007-es dioxinszennyezés, pedig valójában a feldolgozott guarbab nem is tartalmazott pentaklórfenolt.

Napjainkban a fő termőterülete Északnyugat-India, és Pakisztán, de Amerikában és Afrikában is termesztik. Az átlagember leginkább az élelmiszerekben találkozik vele. Gélképzőként, viszkozitásnövelőként, stabilitásnövelőként (stb.) használják olyan termékféleségekben például, mint az üdítőitalok, öntetek, húskészítmények, sütőipari- és mirelittermékek (jégkrémek) és állateledelek. A gyógyszeriparban elsősorban
- antacid (savlekötő) készítmények
- ozmotikus hashajtók (mint emészthetetlen élelmi rost)
- étvágycsökkentők (teltségérzetet kelt)
hatóanyaga.

Ami a sebkezelés területén történő alkalmazását illeti, Brian McCurdy már 2003-ban rámutatott arra, hogy bizonyos betegeknél nehéz fenntartani a sebgyógyuláshoz optimális környezetet. Kihívást jelenthet a piacon található kötszerek széles skálájának átvizsgálása, és megtalálni a megfelelőt, amely segíteni fog az adott betegnek. Az összetevők közé tartoznak például a nedvesítőszerek, amelyek növényi glicerint, nátrium-PCA-t és aloe vera gélt tartalmaznak. A sebkötések tartalmaznak antioxidánsokat, aszkorbil-palmitátot (C-vitamin) és d,I-alfa-tokoferolt (E-vitamin) is, amelyek elősegítik a tápanyagokban gazdag környezet megteremtését. A keverékekben megtalálhatók még a különböző stabilizátorok, nátrium-alginát, xantángumi és guargumi is, amelyek felszívják a felesleges váladékot.

E gondolat nyomán keresgélve bukkantam Runa Ghosh Auddy (Kolkata, India) és munkatársai 2013-as munkájára az (akkor) új guar biopolimer ezüst nanokompozitokról. Kutatásaik során a rágcsálók sebmodelljeinek értékelése érdekében a biológiailag szintetizált ezüst nanorészecskéket tovább impregnálták guargumi-alkil-aminnal. Megfigyelték, hogy a nanobioanyag elősegíti a sebzáródást azáltal, hogy a seb helyén előidézi a keratinociták proliferációját és migrációját. A derivatizált guargumi mátrix emellett a sejtproliferációhoz szükséges hidratált felületet is biztosította.

2014-ben egy brazíliai kongresszuson F. C. Bombaldi de Souza arról tartott előadást, hogy a candeia fákból (Eremanthus erythropappus) kivont gyulladáscsökkentő és antioxidáns vegyületet, az alfa-bisabololt hidrofób polikaprolakton és hidrofil kitozán/guargumi membránokba építették be azzal a céllal, hogy bioaktív kötszereket állítsanak elő. Úgy találták, hogy mindkét formula használata esetén ritkábban van szükség a kötéscserére, ami hozzájárul a kezelés kényelmesebbé tételéhez a páciens számára.

Ugyancsak 2014-ben az E. S. Abdel-Halim – Salem S. Al-Deyab (Rijád, Szaúd-Arábia) szerzőpáros egy elektromosan vezető ezüst/guargumi/poli(akrilsav) nanokompozit hidrogél szintézisét írta le, s úgy találták, hogy azt befolyásolja a hidrogél duzzadási arányszáma, valamint ezüst nanorészecske-tartalma. 2015-ben Md Farooque Abdullah (Kolkata, India) és megállapították, hogy az immobilizált ezüst nanorészecskék kationos guar biopolimerben jól használhatók mikrobaölő szerként, amely alkalmas textíliákhoz, csomagolásokhoz és orvosbiológiai eszközökhöz.

A bevezetőben említett Bhubhanil-féle cikk hivatkozásai között szerepel Chanon Talodthaisong (Khon Kaen, Thaiföld) és munkatársai 2020-as tanulmánya, amelyben a kompozit guargumi-ezüst nanorészecskés hidrogélek öngyógyító, injektálható és antibakteriális bioanyagként való alkalmazhatóságával foglalkoztak. Egyebek mellett megállapították, hogy az alacsony toxicitású bórax-guargumi hidrogélek kurkuminnal stabilizált ezüst nanorészecskékkel kombinálva új bioanyagokat hoznak létre. Az alacsony bórax tartalmú hidrogélek percek alatt megjavítják önmagukat. Ezek a hidrogél kompozitok antibakteriális tulajdonságokkal rendelkeznek mind a Gram-pozitív, mind a Gram-negatív baktériumokkal szemben (E. coli, P. aeruginosa, S. aureus).

Szintén tavaly jelent meg Prabhakar Orsu és Saloni Matta (Visakhapatnam, India) cikke, amelyben arról számoltak be, hogy a vizsgálatik során már 5 napon belül gyorsabb sebgyógyulást figyeltek meg abban az esetben, ha ciprofloxacint építettek be a citromsavval térhálósított karboximetil-guargumi filmbe, és biokompatibilisnek is találták azt. Ezek a nanokompozit filmek nagyobb potenciált mutatnak a sebek kezelésében.

Ugyancsak a tavalyi év termése A. S. Soubhagya és munkatársai publikációja, amelynek eredményei azt mutatták, hogy a kitozán/karboxi-metil-guargumi polielektrolit komplex alapú, titán-dioxid nanorészecskéket tartalmazó, háromdimenziós porózus filmek potenciálisan használhatók sebgyógyító célokra. Megjegyzendő, bár nem kifejezetten ennek a posztnak a témájába vág, hogy az indiai kutató az elsőszerzője annak a 2021-ben megjelent tanulmánynak, amelyben arról számoltak be, hogy a 45S5 bioüveg filmmel töltött kitozán/karboximetil pullulán polielektrolit komplex (PEC) hatékony kötszerré válhat.

Zárjuk a gyors szakirodalmi áttekintést Anjali Bajpai és Vidhya Raj szintén ezévi cikkével, amelynek véső megállapítása az, hogy a hidrofób módon módosított guargumi alapú szerrel töltött filmek ígéretes jelöltek biológiailag lebomló sebkötés céljára.

A Ködpiszkáló blog a guargumi esetleges veszélyességével foglalkozó bejegyzését Merániai János esztergomi érsek híres levelét (magyarul: A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem) felidézve így zárja: „A guargumit lehet fogyasztani, nem kellene félnetek, jó lesz, sokan eszik, én nem ellenzem.” Véleményem szerint nincs ez másképp a sebkezelés és a sebgyógyulás területén való alkalmazásával sem.

Az első kép forrása a Pixabay.com, a másodiké a Wikipedia.org.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!