Shakespeare és a sebek

Katalán javaslatra az UNESCO az A Könyv és a Szerzői Jogok Napjává nyilvánította április 23-át. A nap célja, hogy felfedezzük az olvasás szépségét, és ösztönözzük egymást a könyvek forgatására. Ezen a napon hunyt el Don Quijote figurájának megalkotója, Miguel de Cervantes Saavedra, de ugyancsak ezen a napon, éppen az 52. születésnapján halt meg William Shakespeare is.

Az Interneten böngészve kiderül, hogy Cervantes - akinek édesapja gyógyszerészként és sebészként működött - volt katona, részt vett a lepantói csatában, két muskétalövés érte a mellkasán és a bal karján, emiatt ez utóbbi le is bénult. A tengeri ütközet több művében is szerepel.

Shakespeare élete és életműve is nagy rejtély. Néhány évtizede egy irodalomtudós ezt úgy fogalmazta meg, hogy nincs olyan költő és drámaíró, akitől az emberiség többet tanult volna az emberiségről, mint Shakespeare-től, s alig van olyan, akinek a személyes életéről olyan keveset tudnánk, mint Shakespeare-éről. Irodalmi hagyatéka talán a leggazdagabb a világon: 37 színdarab, 154 szonett, 2 elbeszélő költemény, és egyéb, különböző műfajú versek. Nincsenek személyes érzéseiről beszámoló levelek vagy naplók, életéből csak néhány epizód maradt fenn. Színműveinek teljes kiadása 1623-ban, halála után 7 évvel látott napvilágot. Az irodalomtörténészek a mai napig vitatkoznak azon, hogy a kötetben megjelent művek mindegyike az „avoni hattyú” tollából származik-e, vagy hogy származhatott-e mindez egyetlen embertől.

Az írások minden kétséget kizáróan bizonyítják a szerző jártasságát a történelemben, irodalomban, filozófiában, jogtudományban, az udvari etikettben – és az orvostudományban. Műveiben felhasználta a rendelkezésre álló lexikális tudásanyagot és természettudományos ismereteket is. Orvos viszonylag sok szerepel a drámáiban, és ezek is királyok és nagyurak orvosai. Egy kivételével mindegyiket rokonszenvesnek ábrázolja, akiknek tudása is méltó helyzetükhöz, de a drámákban a mondanivalót tekintve nem játszanak fontos szerepet. Szerepük jelentéktelen, mint ahogy akkoriban a való életben is jelentéktelen szereplők voltak. Egyébként veje, John Hall orvos volt.

A Wikipédia szerint az angliai gyógyászat az ő, I. Erzsébet majd I. Jakab uralkodásával fémjelzett korában igen fejlettnek számított. „A londoni orvosok 1518-ban szerveződtek szakmai szervezetbe, a királyi kollégiumba, amely évente egy kivégzett bűnöző holttestét is megkapta boncolás céljára. Csak az orvosok írhattak fel belsőleg használatos gyógyszert… Sok londoni azonban az öngyógyítás híve volt, számos orvosi könyv is kapható volt már. Ezekben néhány hasznos tanács mellett inkább ma már kuruzslásnak tekinthető gyógymódok szerepeltek.” A kisebb sebészeti beavatkozásokat a borbélyok vagy a felcserek végezték.

„Műveiben sok az orvos, még több az orvosi vonatkozás. Kitűnően ismeri a különböző betegségek tüneteit is amilyen például IV. Henrik szívbaja…” (Dr. Berta Gyula: Shakespeare)

Bár egyesek véleménye szerint az az ember, akit mi Shakespeare-nek nevezünk egyszerűen nem lehetett elég művelt ezeknek a megírására, egyik kutatója, Dr. Orville W. Owen határozottan állítja, hogy „ha William Shakespeare írta a nevét viselő színdarabokat, akkor Dr. William Harvey helyett ő fedezte fel a vérkeringést. Továbbmenve, amennyiben Shakespeare írta a színdarabot, Harvey ellopta a felfedezést Shakespeare-től.”

„Köteteket írtak össze arról, hogy mekkora nagy volt Shakespeare orvosi műveltsége. Százszor megírták, hogy az elmebetegségek képét plastikusabban és jobban egy elmegyógyász se írta még le.” (Dr. Gáli Géza: Az orvos utja, Orvosi Hetilap, 1934. július, 78. évfolyam, 27-30. szám)

Alapos gyógyszertani és méregtani ismeretekkel rendelkezik (pl. Rómeó és Júlia II. felvonás 3. jelenet), pontosan írja le a különböző halálnemeket (pl. V. Henrik II. 3.), sokak szerint megjelenik nála a homeopátia (pl. Romeo és Julia I. 2.), leginkább talán az elmekórtan tüneteiben való jártassága feltűnő.

A Hamletben Ophelia kijelenti, hogy a rozmaring fejleszti az emlékezőképességet. A tudósok napjainkban megerősítették: a fűszernövény illóolaja fokozza az éberséget és a számtani készségeket. De maradjunk a sebeknél! Több hazai oldalon is megtalálható, hogy már Shakespeare is ismerte a tojásfehérje mikrobaellenes hatását, hiszen a Lear királyban is tojásfehérjével kezelik a vérző szemet? A mű két, némileg eltérő ősváltozatban maradt fenn, Vörösmarty Mihály fordításában a vonatkozó rész így hangzik (III. 6.):

Második szolga
„Vérző szemére én majd szöszt hozok
S tojás fehérit. - Az ég legyen vele!”

Még néhány, a sebekkel kapcsolatos idézet tőle, időrendben:

1. szolga
No jó! A felcsérhez megyek.
2. szolga
Magam is.
3. szolga
Kenőcsöt én a csapszékben találok.
(VI. Henrik király, 1590-91, ford. Lőrinczy Zsigmond – III. 1.)

Anna
„Oh! urak, im, im, holt Henrik sebei,
Megnyitva jegzett szájok, újra vérzenek! –
Pirulj, pirulj, rút piszkok halmaza,
Ittléted az, mi vért szí e hideg
Üres erekből, a hol nem lakik vér:
Tetted, vad, természetlen, hivja fel
E vérözönt legtermészetlenebbül.”
(III. Richárd, 1592-93, ford. Szigligeti Endre, I. 2.)

Richárd király
„Adj más lovat! – Kötözd be sebeim’!”
(u. o. V. 3.)

„Olyan merően csügg a sebnyiláson,
Három sebet lát káprázó szeme;
Korholja s tiltja, hogy torzítva lásson
Több sérvet ott, hol egy se kellene;
Kettőzve látja arczát, mindenét:
Mert vét a szem, ha a velő setét.”
(Venus és Adonis, 1592-93, ford. Lőrinczy Zsigmond – 178.)

„Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha.
(Rómeó és Júlia (1595 - II. 2. 1.)
Más fordításban: „Csak a sebetlen gúnyol (...) sebet.” (Kosztolányi Dezső fordítása) vagy „Sebet gúnyol, ki sosem ejtett sebet maga.” (Arany János, forrás: Citatium.hu)

Henrik király
„Ki e napot meglátja s agg leend,
Szomszédait évenkint majd e nap
Elő estvéjén megvendégeli,
Így szólva: Holnap lesz szent Crispián;
Aztán feltűri öltönyujjait
És megmutatja seb-helyét.”
(V. Henrik király, 1599, ford. Lévay József – IV. 3.)

Antonius
„Nem fáj-e kínosabban, mint halálod,
Frigyülni látnod Antoniusodat,
És rázni véres jobbját ellenidnek,
A legdicsőbb te, holt tested körében!
Oly sok szemem ha volna, mint sebed van,
Úgy könnyezők, mint véred csorg ezekből,”
(Julius Caesar, 1599, ford. Vörösmarty Mihály – III. 1.)

Antonius
„Jó lelkek, ti sírtok,
Ámbár ruháján láttok csak sebet.
Ide nézzetek, itt fekszik ő maga,
Sebekkel rakva áruló kezektől!”
(u. o. III. 2.)

Pistol
„Megvénülök s elaggott tagjaimból
Kiverték a becsűletet. No, jó!
Kerítővé leszek s mellette még
Ügyes kézzel zsebmetszést folytatok,
Angolhonba lopódzom s ott lopok.
Tapaszt nyomok ez ütleg sebhelyekre,
S megesküszöm, hogy mind a harcz szerezte.”
(u.o. V. 1.9)

Troilus
„Ki kérkedve mutatja fel sebét,
Gúnyt érdemel.”
(Troilus és Kressida, 1601-03, ford. Fejes István – IV. 5.)

„Bohócz
Oh, méltóságos asszonyom, fiad ott kün van, bársony tapaszszal az arczán: van-e seb alatta vagy nincs? tudja a bársony; de jó darab bársony tapasz. Bal arcza harmadfél részben szőr, de a jobbat egészen csupaszon viseli.
Lafeu
Nemesen nyert vágás vagy nemes vágás mindig becsületjelvény: ilyen lesz ez is.”
(Minden jó, ha jó a vége, 1602-03, ford. Győry Vilmos - IV. 5.)

Jago
„Mily koldus az, kinek türelme nincs!
Egyszerre nem, csak lassan gyógyul a seb.
Csak észszel dolgozunk és nem varázs
Erővel, és az észnek, lásd, idő kell.”
(Othello, a velencei mór, 1603 körül, ford. Szász Károly – II. 3.)

Duncan
„Szód mint sebed becsűletedre vál,
Jó bajnok! – Orvoshoz vigyétek őt.”
(Macbeth, 1606, ford. Szász Károly – I. 2.)

Menenius
„…Nincs megsebesítve? mert úgy szokott haza jönni.
Virgilia
Oh nincs, nincs, nincs!
Volumnia
Oh, ő meg van sebesítve, hála istennek!
Menenius
Én is azt mondom, ha nincs nagyon megvagdalva. Vajjon hoz-e győzelmet zsebében? Úgy illenek neki a sebek.
Volumnia
A homlokán van megsebesítve, Menenius. Harmad ízben jön haza tölgykoszorúval.
…
Menenius
Hol van megsebesítve?
Volumnia
Vállán és bal kezén. Majd mutathat elég sebhelyet a népnek, ha hivatalért folyamodik. Tarquin elűzetésekor hét seb esett rajta.
Menenius
Egy a nyakán s kettő a czombján… én úgy tudom, hogy kilencz.
Volumnia
Ez utolsó háború előtt huszonöt sebe volt.”
(Coriolanus, 1607-08, ford. Petőfi Sándor – II. 1.)

Antonius
„A városba most,
Ölelni hölgyetek’, barátitok’;
Mit tettetek: mondjátok el s azok
Örömkönnyel mossák ki az aludt vért
A sebből és csókkal kötik be azt.”
(Antonius és Cleopatra, 1607-08, ford. Szász Károly – IV. 8.)

Három év múlva, 2023-ban lesz 400 éve, hogy Shakespeare műveit először kiadták, de népszerűsége és népszerűségük azóta sem csökkent. A mai ember is azonosulni tud karaktereivel, át tudja érezni dilemmáikat.