Magyar Sebkezelő Társaság

Balogh Ramóna, Dr. Kovács Dávid Ágoston PhD, Dr. Tóth Dezső PhD.m med. habil. Dr. Szentkereszty Zsolt, PhD, med. habil. (Debreceni Egyetem, ÁOK, Sebészeti Intézet, Debrecen): Ápolási teendők végbél resectio utáni varratelégtelenség endoluminális vákuumkezelése során

Napjainkban az endoluminális vákuumkezelés a rectum resectio utáni varratelégtelenség kezelésében az első választás. Előnye, hogy szeptikus folyamatot lokalizálja és, hogy a beteget megmenti a sphyncter funkció elvesztésétől.
Az ápolási feladatok egyrészt a varratelégtelenség kialakulására jellemző tünetek felismerésére, másrészt a beállított vákuumkezelés követése, a gép és a behelyezett eszközök állapotának követésére vonatkoznak. A szerzők elemzik az ápolási teendőket, felhívják a figyelmet a felmerülő hibalehetőségekre és azok megoldására.
A kezelés során fontos a váladék management. A váladék minőségének és mennyiségének gondos obszervációja elengedhetetlen. A házilag készített „szett”, a toldások ellenőrzése fontos része a sikeres kezelésnek. A gép jelzéseinek megfelelő értékelése, és szükség esetén a hibák korrigálása odafigyelést és megfelelő szaktudást igényel.
Összegezve: Az endoluminális vákuumkezelés sikeres kivitelezése jelentősen függ a megfelelő ápolási tevékenységtől.


Brandhuber Dóra1, Dr. Jancsó Máté1, Horváth Mónika2 (1SurgeryArt, Budapest, 2Mazsihisz Szeretetkórház, Budapest): Mit tehet a dekubituszteam hetente egy alkalommal? – Helyszíni sebkezelési konzílium intézményi környezetben

A tartósan ápolásra szoruló, multimorbid betegek körében gyakoriak a sacralis, trochantertáji és saroktáji nyomási fekélyek. E sebek ellátása folyamatos ápolói munkát igényel, miközben plasztikai sebészeti és sebkezelő szakember rendszeres helyszíni jelenléte sok intézményben nem biztosítható.
Előadásunkban a MAZSIHISZ Szeretetkórházban végzett, heti egy alkalommal megvalósuló sebkezelési konzílium tapasztalatait mutatjuk be. A vizitek során a plasztikai sebész és a sebkezelő szakember közösen értékeli a seb méretét, mélységét, aláüregesedését, a sebalap és a sebkörnyezet állapotát, a váladékozást, valamint az infekció és a mélyebb struktúrák érintettségének jeleit. A rendszeresen észlelt elváltozások között felszínes sacralis fekélyek, tasakos és csontközeli sacralis sebek, granulálódó trochantertáji defektusok, valamint tapadó, száraz nekrózissal fedett saroktáji elváltozások egyaránt előfordulnak.
A kezelés a seb aktuális állapotának megfelelően változik: az üregek és váladékozó sebek esetében alginát, a granulálódó sebalapon ezüsttartalmú habkötszer, a saroktáji nekrózisoknál kontrollált autolízist támogató sebfedő, a környező bőr védelmére cinkpaszta, nagyobb váladékmennyiségnél pedig szuperabszorbens kötszer alkalmazható. Szükség szerint necrectomia, negatívnyomás-terápia vagy lebenyes rekonstrukció indikációját is felállítjuk.
A heti vizit önmagában nem helyettesíti a mindennapos ápolást. Értéke abban rejlik, hogy egységes kezelési tervet, egyértelmű kötéscsere-rendet és előre meghatározott eszkalációs pontokat biztosít az ápoló személyzet számára. Tapasztalataink szerint a ritkább szakorvosi jelenlét is hatékonyan beilleszthető az intézményi sebkezelésbe, ha strukturált állapotfelmérés, következetes dokumentáció, megfelelő nyomásmentesítés és folyamatos teamkommunikáció kapcsolódik hozzá.


Dr. Csikány Nóra PhD1, Szabó Margit1, Dr. Ibrahim Sharouf2 (1Pestszentlőrinc-Pestszentimre Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft., Budapest, 2Budapesti Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet, Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály, Budapest): Ambuláns sebellátás határai

Sebészeti szakrendelésünkön az általános ellátás mellett, különféle sebgyógyulási zavarokkal küzdő betegeknek is segítünk.
2020-ban látóterünkbe került egy betegcsoport, akiknél sectio caesarea-t követően sebgyógyulási szövődmény alakult ki. Az általunk alkalmazott modern sebkezelés ambulanter körülmények között minden esetben per secundam sebgyógyulást eredményezett.
Előadásomban egy nőgyógyászati műtéti beavatkozást követően jelentkező beteg esetét szeretném bemutatni, akinek kivételesen extrém nagy sebmérete volt. Az ő esete alapján látjuk, hogy sajnos sok beteg még mindig passzív a saját gyógyulásában, képtelen életmódjának megváltoztatásában, ami hátráltatja a gyógyulást.
A bemutatott eset tükrében fontosnak tartjuk, hogy a tudatos kommunikáció és a motiváció teremtés kulcsfontosságú a sikeres együttműködéshez és a közös célok eléréséhez.

Dr. Farkas Péter1, Dr. Sugár István med.habil.2 (1Semmelweis Egyetem, Rehabilitációs Klinika, Budapest, 2 Semmelweis Egyetem, Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika, Budapest): EWMA kiadványok a korszerű sebkezelési ismeretekről

Bevezetés: Az elmúlt néhány évtizedben látványos fejlődésnek lehettünk/lehetünk tanúi a sebkezeléssel kapcsolatosan. A hagyományos sebkötöző anyagok helyét korszerű, „intelligens” kötszerek és modern sebkezelési technológiák vették át. Szerencsére ezeknek az eszközöknek egy része már hazánkban is bekerült a mindennapi betegellátás gyakorlatába. Az eredményes alkalmazáshoz azonban megfelelő szakértelemre is szükség van, mert tudni kell a jót jól használni.
Anyag és módszer: A szakemberek munkáját nagyban támogatják a EWMA (European Wound Management Association) által az elmúlt évek során összeállított szakmai anyagok, irányelvek, útmutatók, amelyek segítenek eligazodni a korszerű anyagok, fejlett technológiák pontos alkalmazásában. Ezek a kiadványok kerülnek bemutatásra az előadásban (NPWT, hideg plazma terápia, krónikus seb és fájdalom, palliatív sebkezelés, végtagi ödéma kezelése, nyomási fekély, otthonápolás, sebtisztítás, krónikus sebek és infekció).
Megbeszélés: A krónikus sebek magas színvonalú kezelése csak képzett szakemberek közreműködésével érhető el. A technológia fejlődése, új anyagok és módszerek megjelenése az ismeretek folyamatos és állandó fejlesztését igényli. Az internet világában szerencsére már viszonylag könnyen hozzá lehet jutni a releváns szakirodalomhoz, azonban a bőség zavara időnként tévútra is vezethet. A EWMA kiadványai a krónikus és akut sebek kezelésével kapcsolatos fontos ismereteket tartalmazzák, melyek hozzáférhetők a Magyar Sebkezelő Társaság tagjai számára is.
Konklúzió: A krónikus sebek kezelésére használt kötszerek hatékony alkalmazásához megfelelő szaktudás szükséges. Ezért nagy figyelmet kell fordítani az orvosok, szakorvos jelöltek, valamint a szakdolgozók, ápolók képzésére, a rendszeres továbbképzésekre. Ezen a téren bőven van még tennivaló hazánkban, mert a sebkezelés oktatása a graduális és a posztgraduális szinten sem éri el a kívánt mértéket. Ezért lehet hiánypótlónak tekinteni a EWMA által kiadott magas színvonalú kiadványokat, melyeket szívből ajánlunk minden sebkezeléssel foglalkozó szakember figyelmébe.


Dr. Farkas Péter, Szeehofner Mariann, Popovicsné Bakai Ildikó, Vig Norbert (Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinika, Budapest): Alsó végtagi nagy sebészi incíziók kezelése és rehabilitációja

Bevezetés: A krónikus sebek etiológiája igen változatos, de ugyanez elmondható az akut sebekről is. A sebészeti, illetve traumatológiai gyakorlatban gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor nagy, nyitott, másodlagosan gyógyuló sebek szakszerű ellátására van szükség. A kezelés sokszor több hétig-hónapig tart, kötszer- és anyag igényük nagy, emellett jelentős mértékben igénybe veszik az ellátó személyzetet is, mert a kötéscsere időigényes.
Anyag és módszer: Az előadásban 3 eset kerül bemutatásra, mindegyik az alsó végtagot érintette, és az incízió következtében nagy, nyitott seb keletkezett. Az etiológia mindegyik betegnél különböző volt, érsérülés, a lábszáron és a combon lévő lágyrész-tályog, illetve nőgyógyászati műtétet követő artéria iliaca thrombosis. Szerzők az előadásban ismertetik mindhárom eset kórtörténetét, a nagy, nyitott sebek kezelését, amelyek a végtag megmentését eredményezték.
Megbeszélés: Nagy, nyitott alsó végtagi műtéti sebek nemcsak a fasciitis necrotisans ellátása során keletkeznek, hanem compartement-szindróma, vagy nagy tályogok megnyitását követően is. Mindegyik közös jellemzője, hogy a sebet nem lehet „per primam” zárni, hanem nyitott sebkezelést kell végezni. A felhasznált kötszerek típusát, a sebzárási technikát a seb állapota, a gyulladt-váladékozó szövetek mennyisége, az infekció jelenléte, valamint a lágyrészhiány mértéke határozzák meg.
Konklúzió: Általában több hétig-hónapi tartozó kezelésről van szó, amit a sebészeti/traumatológiai ellátás után a beteg otthonában kell folytatni. Az alsó végtag érintettsége miatt azonban vannak olyan esetek, amikor a járóképesség korlátozottá válik, ezért a páciens ambuláns kezelését nem lehet megoldani. Ilyenkor rehabilitációs osztályos elhelyezés is szükségessé válhat, részben a másodlagos károsodások megelőzése, másrészt a beteg járóképessé és önellátóvá tétele érdekében. A súlyos állapot miatt mindhárom bemutatott esetben felmerült az amputáció szükségessége is, amit sikerült elkerülni.


Dr. Hunyady János kandidátus, orv. tud. doktora, Prof. Em. (Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Bőrgyógyászati Klinika, Debrecen): Tenyésztett keratinocita-átültetés a bőr-regenerációban: A korai klinikai alkalmazástól a modern terápiás felhasználásig

A tenyésztett keratinocita-átültetés a regeneratív dermatológia és a bőr rekonstrukciójának egyik legfontosabb előrelépését jelenti. Az eredetileg kiterjedt égési sérülések lefedésére kifejlesztett tenyésztett epiteliális autograftok komplex regeneratív rendszerekké fejlődtek, amelyek integrálják az epidermális őssejteket, a szövetmérnökséget és a bioanyag-alapú bőrpótlókat Az előadás összegzi a tenyésztett keratinocita-átültetés történeti fejlődésének, biológiai alapelveinek, klinikai alkalmazásainak és jövőbeli kilátásainak áttekintését a bőr regenerációjának vonatkozásában. Rheinwald és Green úttörő munkája módszereket dolgozott ki az emberi keratinociták sorozatos tenyésztésére, lehetővé téve a klinikai alkalmazást az égési sérülések ellátásában. Korai tanulmányok, beleértve saját eredményeinket is, kimutatták a tenyésztett keratinocita-transzplantáció megvalósíthatóságát teljes vastagságú sebek esetén. Az epidermális őssejt-biológia, az extracelluláris mátrix-tervezés, a vaszkularizált bőrpótlók és a génkorrigált epidermális graftok terén elért eredmények jelentősen kibővítették a terápiás lehetőségeket. A modern regeneratív megközelítések egyre inkább kombinálják a keratinocitákat, fibroblasztokat, bioanyag-vázakat, endotélsejteket és molekuláris mérnöki technológiákat a funkcionális dermoepidermális architektúra újraalkotása érdekében. A tenyésztett keratinocita-graftolás a kísérleti hámréteg befedése után a biológiailag aktív regeneratív bőrpótlás felé fejlődött. Az őssejt-tervezés, a szöveti biogyártás, a vaszkularizált bőrkonstrukciók és a génterápia folyamatos fejlődése várhatóan tovább fogja javítani a funkcionális bőrregenerációt és bővíteni fogja a klinikai alkalmazásokat a regeneratív dermatológiában.

Dr. Jancsó Máté3,1, Mayer Lilla¹, Bodzay Tamás¹, Kocsis András¹, Kovács Lilla Ottília¹, Koczka Dániel¹, Károlyi Fanni¹, Faragó Bence¹, Lepár Gábor¹, Szabó Sándor¹, Kosztin Árpád¹, Füzes Attila², Klárik Zoltán (1Semmelweis Egyetem, Traumatológiai Klinika, Budapest 2Országos Onkológiai Intézet, Fej-Nyaki Daganatok Multidiszciplináris Központ, Budapest, 3Semmelweis Egyetem, Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika, Budapest): Modern szemlélet a traumatológiai sebellátásban – mikrosebészeti szabadlebenyek a végtagmentés szolgálatában

A nagy energiájú sérülések, roncsolt lágyrészek és szeptikus szövődmények következtében kialakuló végtagi defektusok ellátásában a sebfedés nem tekinthető a traumatológiai kezelés utolsó, másodlagos lépésének. A rekonstrukció lehetőségét már az első debridement, a törésstabilizálás és az infekciókontroll megtervezésekor figyelembe kell venni.
Előadásunkban a Semmelweis Egyetem Traumatológiai Klinikáján kezelt felső és alsó végtagi lágyrészhiányok reprezentatív esetein keresztül mutatjuk be a mikrosebészeti szabadlebenyek helyét a modern traumatológiai ellátásban. A bemutatott esetek közös jellemzője az ín, csont, ízület vagy osteosynthesisanyag szabaddá válása, illetve a helyi lebenylehetőségek hiánya vagy a sérülési zónán belüli bizonytalansága.
A rekonstrukciós stratégia alapja a radikális, ugyanakkor szövetkímélő debridement, a stabil csontos helyzet, a fertőzés kezelése, a végtag keringésének és a recipiens ereknek a felmérése, valamint a defektushoz igazodó szövetpótlás. A negatívnyomás-terápia értékes átmeneti sebkezelési eszköz lehet, de nem válhat a definitív fedés indokolatlan halasztásának okává. A lebenyválasztáskor a defektus mérete mellett annak összetételét, a szükséges szövetvastagságot, a későbbi íncsúszást, terhelhetőséget, donorhelyi morbiditást és rehabilitációs célokat is mérlegelni kell.
A sikeres szabadlebenyes rekonstrukció feltétele a traumatológusok, plasztikai és mikrosebészek, képalkotó és érsebészeti szakemberek, valamint az infekciókontroll és rehabilitáció munkatársainak időben összehangolt együttműködése. A posztoperatív lebenymonitorozás és az esetleges keringészavar esetén végzett azonnali revízió ugyanennek a folyamatnak a része.
Eseteink azt szemléltetik, hogy a mikrosebészeti szövetátültetés nem önálló technikai bravúr, hanem a funkcionáló végtag megőrzését szolgáló komplex traumatológiai stratégia integrált eleme.


Dr. Jancsó Máté, Brandhuber Dóra (SurgeryArt, Budapest): Telemedicinális sebkövetés a magánellátásban – avagy mikor és hogyan mehet szabadságra a plasztikai sebész?

A magánellátásban végzett nagyobb plasztikai sebészeti beavatkozásokat hosszú posztoperatív betegút követheti. A páciensek gyakran más településen élnek, elutaznak, vagy nem tudnak minden kisebb sebgyógyulási eltérés miatt személyesen megjelenni. Ezzel párhuzamosan a kezelőorvos folyamatos személyes elérhetősége hosszú távon nem fenntartható. A kérdés ezért nem az, hogy helyettesíthető-e a vizsgálat egy fényképpel, hanem az, hogy mely betegek és mely sebek követhetők biztonságosan részben távolról.
Előadásunkban a gyakorlatunkban alkalmazott, telefonos és e-mailes sebkövetési rendszer tapasztalatait mutatjuk be. Testkontúr-műtétek után kialakult felszínes dehiszcenciák, kisebb granulálódó sebek, drainnyílások és elhúzódó hámosodás esetén standardizált fényképek, célzott tüneti kérdések és előre rögzített kontrollpontok segítségével követjük a gyógyulást. A távoli értékeléshez áttekintő és közeli, lehetőleg méretaránnyal készített, megfelelően megvilágított felvételeket kérünk. Ezeket a fájdalom, láz, váladékozás, szag, bőrpír, sebkörnyéki duzzanat és az általános állapot változásának dokumentálása egészíti ki.
A telekonzultáció során módosítható a sebtisztítás módja, a sebfedő típusa és cseréjének gyakorisága, valamint pontosítható a kompresszió, a tisztálkodás és a fizikai aktivitás rendje. A korszerű, megfelelően megválasztott sebfedők hosszabb, kiszámíthatóbb kötéscsere-intervallumot tesznek lehetővé, de nem helyettesítik a rendszeres klinikai újraértékelést.
Fokozódó fájdalom, láz, terjedő erythema, bűzös vagy purulens váladékozás, jelentős vérzés, gyorsan növekvő nekrózis, mélyebb struktúra vagy implantátum szabaddá válása esetén a fényképes követést azonnali személyes vizsgálatnak kell felváltania.
A plasztikai sebész akkor mehet biztonságosan szabadságra, ha nem pusztán elérhető marad, hanem előzetesen kialakított, dokumentált kommunikációs rendet, eszkalációs kritériumokat és szükség esetén személyesen elérhető helyettesítő ellátást hagy maga után.


Jávorics-Földvári Zita1, MSc podiáter, Dr. Farkas Péter2 (1Szombathely, 2Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinika, Budapest): Diabéteszes lábsebek prevenciója: a betegedukáció és a lábápolási ismeretek szerepe – kérdőíves vizsgálat cukorbetegek körében

A diabetes mellitus napjaink egyik legjelentősebb népegészségügyi problémája. A cukorbetegség súlyos késői szövődményei közé tartoznak a különböző krónikus sebek, így az artériás, vénás és nyirokkeringési elégtelenség talaján kialakuló sebek, valamint a diabéteszes lábfekély. A diabéteszes láb megelőzésében kiemelt jelentőségű a megfelelő lábápolás és a strukturált betegedukáció.
Vizsgálatunk célja a cukorbetegek lábápolási ismereteinek és szokásainak, valamint az ezeket befolyásoló tényezőknek a felmérése volt. Retrospektív, deskriptív epidemiológiai vizsgálatot végeztünk 2025. január 17. és február 21. között 134 cukorbeteg bevonásával. Az adatok elemzéséhez leíró statisztikai módszereket és χ²-próbát alkalmaztunk (p<0,05). A lábápolás fontosságának megítélése szignifikáns összefüggést mutatott az életkorral (p=0,016), az iskolai végzettséggel (p=0,027) és a lábápolási oktatásban való részvétellel (p=0,005). A résztvevők közel fele (48,5%) nem részesült lábápolási edukációban, és mindössze 41,8%-uk vett részt rendszeres lábvizsgálaton. A leggyakoribb lábproblémák a bőrkeményedés (55,2%), a körömgomba (38,8%) és a bőrrepedések (26,9%) voltak. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a lábápolási ismeretek hiányosságai és a rendszeres lábszűrés alacsony aránya fejlesztendő területet jelentenek a diabéteszes láb prevenciójában. A strukturált betegedukáció és a rendszeres lábvizsgálat erősítése különösen az idősebb és alacsonyabb iskolai végzettségű betegek körében hozzájárulhat a krónikus sebek és az amputációk kockázatának csökkentéséhez.

Dr. Kovács L. András (Pécsi Tudományegyetem KK Bőr-, Nemikórtani és Onkodermatológiai Klinika, Pécs): Mi a teendő lábszárfekéllyel jelentkező beteg esetén? II. – Diagnosztikai és terápiás algoritmusok

A lábszárfekély nem önálló diagnózis, hanem polietiológiás tünet, amelynek hasonló klinikai megjelenése mögött számos eltérő kiváltó tényező állhat. A 2025. évi MSKT Kongresszuson a szerző a lábszárfekélyek etiológiai hátterét, a szövettani mintavétel indikációit és az atípusos fekélyek diagnosztikai szempontjait ismertette. A jelen előadás a tavalyi téma folytatásaként az alsó végtagi fekélyes betegek kivizsgálásában és diagnosztikájában alkalmazható, nemzetközi ajánlásokon alapuló algoritmusokat: a 3I (Infection – Ischemia – Insulin), az ADP (Atypical signs – Distension and oedema – Pressure injury), a PPL (Periwound skin – Patient reported outcomes – Local treatment) és az ABCDE (Anamnesis – Bacteria – Clinical examination – Defective vascular examination – Extras) - szabályt mutatja be. Az algoritmusok gyakorlati segítséget nyújtanak a differenciáldiagnosztikában, a fekély oki terápiájának mielőbbi megkezdésében, az optimális lokális sebkezelés kiválasztásában, valamint a szövődmények megfelelő menedzselésében.

Kovács Lilla Ottília, Dr. Faragó Bence, Dr. Asztalos András (Semmelweis Egyetem, Traumatológiai Klinika, Budapest): Műtőtől a stabil léptekig – team munka a siker kulcsa

A diabétesz láb ellátásában a siker kulcsa sokszor nem egyetlen szakember munkája, hanem a megfelelő időben összeálló team. Előadásunk egy diabétesszel élő beteg esetét mutatja be, akinél egy halluxsérülést követően fertőzött seb alakult ki, amely sebészi feltárást igényelt. A műtétet követően a traumatológus a podiáter segítségét kérte a sebkezelés folytatásához és a háttérben álló biomechanikai eltérések feltárásához. A podiáter által koordinált team összehangolt munkájának eredményeként a seb teljesen meggyógyult, miközben a kóros terhelési viszonyok is rendeződtek.
A multidiszciplináris szemlélet nemcsak a seb záródását, hanem a kiújulás megelőzését is szolgálja.
„... a diabétesz láb kezelésében nem az a kérdés, ki gyógyítja meg a sebet, hanem hogy képesek vagyunk-e együtt meggyógyítani a beteget.”

Dr. Mayer Ákos (Kertvárosi Egészségügyi Szolgálat, Budapest): A sebkezelés jövője: személyre szabott és digitális megoldások a regeneratív medicina korszakában

A krónikus és nehezen gyógyuló sebek növekvő előfordulása világszerte jelentős egészségügyi kihívást jelent, amely új diagnosztikai és terápiás megközelítések fejlesztését teszi szükségessé. Az előadás áttekintést nyújt a sebkezelés jövőjét meghatározó innovatív technológiákról, különös tekintettel a személyre szabott ellátást támogató okos kötszerekre, a bioprinting alkalmazásának lehetőségeire, valamint a digitális sebmonitorozó rendszerekre. Bemutatásra kerülnek azok az „smart” kötszerek, amelyek a seb mikrokörnyezetének folyamatos monitorozására, valamint célzott terápiás hatóanyagok szabályozott felszabadítására képesek, ismertetésre kerülnek továbbá a 3D bioprinting lehetőségei a szövetregeneráció és a komplex sebdefektusok rekonstrukciója terén, valamint a mesterséges intelligenciával támogatott képalkotó és sebkövető rendszerek – például a Wound Viewer – klinikai jelentősége.
E technológiák integrációja várhatóan hozzájárul a gyógyulási folyamat objektívebb nyomon követéséhez, a terápiás döntések támogatásához és a betegellátás személyre szabásához. Az előadás célja a legújabb fejlesztési irányok és azok potenciális klinikai alkalmazhatóságának bemutatása a modern sebkezelés perspektívájából.

Dr. Mecseky László, Szalkay-Szabó Anna (Diabétesz Láb Ambulancia, Kazincbarcikai Kórház, Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet, Balassagyarmat, Szent Lázár Kórház Salgótarján, Magánrendelés Debrecen): Nem amputáció, góceltávolítás

A diabétesz lábszövődmények kialakulásában a keringési viszonyok szerepe vitathatatlan, mégis a szeptikus szövődmények vezetnek a legtöbb amputációhoz. Míg a sebészet minden területen a szervmegtartás a cél, ez a vezérelv az alsó végtagokon ritkán érvényesül. Sebészeink- tisztelet a kivételnek- csak amputációban tudnak gondolkozni, így ép szervrészletek is áldozatul esnek a beavatkozásnak. Egy sebésztől elhangzott: „a sebészet nem végez csontrehabilitációt”. Jóindulatú, segítő szándékú feltárási javaslatunk a beutalón pedig ritkán talál meghallgatásra, „Majd mi tudjuk” a reakció. Aztán a beteg hamar visszatér egy újabb amputációra és egyelőre szó nélkül vállalja sorsát. A helyes megoldás nem az egész ujjsugár eltávolítása, hanem a lokális góceltávolítás. Ha gyanú van arra, hogy a rekeszek felé halad már a folyamat, egy nyílirányú metszéssel elébe mehetünk a progressziónak. Ha a metatarsus fej esett szét OM miatt, elég csak azt eltávolítani. A sebet természetesen nyitva kell kezelni. Megdöbbentően sokszor pótolja a szervezet az eltávolított csontszövetet, alkalmanként hihetetlenül hasonlít az a korábbi struktúrára. Ha az egész ujjsugár eltávolításra kerül, erre természetesen semmi esély nincs. Az ujjak megtartása pedig fontos, akár csontos váza nélkül is, hogy ne alakuljon ki további deformáció az előlábon, annak számos veszélyével. Lehet, hogy esztétikailag nem ideális az eredmény, de a diabéteszes végtagmentés nem a szépségről, hanem a funkcionalitásról szól. Sok betegünk évtizedes követése bizonyítja minden végtagcentiméterért harcoló módszerünk helyességét. Természetesen a műtét utáni tehermentesítés megfelelő védőcipővel (C-5) és egyedi lábággyal (J-10 TTT) fontos része a tartós sikernek.

Móricz János, MSc CRA, Vezető medical trainer (Érd): „Made Easy”, a sebgyógyulás elérése magabiztosan

A World Union of Wound Healing Societies (WUWHS) konszenzusnyilatkozata a „Sebegyensúly” (Wound Balance) bemutatása, mint stratégiai megközelítés a nem gyógyuló és komplex sebek kezelésében (WUWHS, 2025). A Sebegyensúly egy olyan koncepció, amely minden releváns tényezőt integrál a folytonosság és a személyre szabott ellátás biztosítása érdekében, irányt mutat a klinikai döntéshozatalban, és segít kezelni a sebek komplexitásához vagy krónikussá válásához hozzájáruló egyensúlytalanságokat (Wounds International, 2023). A sebegyensúly megközelítés célja, hogy a sebgyógyulás tudományának megértéséhez szükséges információkat nyújtson a szakemberek számára, valamint ellássa őket a betegekkel való hatékony kommunikációhoz szükséges készségekkel, segítséget nyújtva abban, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a kezelésekből, és végső célként jó klinikai eredményeket érjenek el.

Nagyné Dobi Dóra, Szőke Gyöngyi, Prof. Dr. Juhász István (Debreceni Egyetem Klinikai Központ Bőrklinika és Bőrgyógyászati Tanszék, Debrecen): Donor terület: ápolás a részvastagságú bőrvétel után

Daganatok eltávolítását követően, vagy sérülés miatt kialakult szövethiány rekonstrukciójának gyakran alkalmazott eszköze az autológ részvastagságú bőr átültetése. Ennek a területnek a sebkezelése a fő tevékenység – a műtéti seb ápolása – mellett gyakorta háttérbe szorul, holott valójában kiemelt jelentőségű, hiszen a korábban ép bőrterület sebét az operatőr okozta.
Az autotranszplantáció bőrvételi helyeinek spontán hámosodását elősegítő eljárások nagy száma ismeretes.
Gyakorlatunkban az optimális sebgyógyulás feltételeinek biztosítására újabban forgalomba került „intelligens” kötszerek és a régi hagyományos eszközök egyaránt használatosak. Valamennyi esetében alapvető követelmény, hogy biztosítaniuk kell az érintett terület zavartalan hámosodását.
Az előadás során bemutatott eseteinkkel azt kívánjuk illusztrálni, hogy az alkalmasan választott kötszerekkel a betegek széles életkori tartományában, kiváló paraméterekkel, megfelelő idő alatt jó kvalitású sebgyógyulás érhető el. Az elért eredmény akkor optimális, ha a megfigyelt donor területek hegeinek késői állapota mind a betegek, mind a műtéti team számára egyaránt kifogástalan.

Dr. Rédling Marianna (Dél-pesti Centrumkórház - Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet, Szent István Telephely Szakrendelő, Bőrgyógyászat Szakrendelés, Budapest): Krónikus sebek kezelése a lipödémás betegeknél

A lipödéma egy elsősorban nőket érintő, krónikus zsírszöveti rendellenesség, amelyet az alsó végtagokon – ritkábban a karokon és a törzs alsó részén (csípő, fenék, has) – kialakuló, szimmetrikus, kétoldali, aránytalan bőr alatti zsírlerakódás jellemez. A lábfejek és a kezek általában megkíméltek, ami a bokán vagy a csuklón „mandzsettaszerű” megjelenést eredményez. A lipödémában szenvedőknél nyomásérzékenység, fájdalom, bevérzésekre való hajlam, ortosztatikus ödéma és hipermobilitás jelentkezhet. Gyakori a korai arthrosis, a járásminta megváltozása, valamint a krónikus vénás betegség. Az életminőséget jelentősen rontó állapot jellemzően társuló elhízás esetén alakul ki; ilyenkor másodlagos nyiroködéma is súlyosbíthatja a klinikai képet. A lipödémás betegek lábszárfekélyeinek kezelése kihívást jelent a sebkezelő orvos, a szakápoló, a beteg és a hozzátartozók számára egyaránt. A hatékony kompressziós kezelés megvalósítása a végtag formája miatt gyakran nehézséget okoz; súlyos nyirokcsorgás valamint bakteriális és gombás fertőzések is kialakulhatnak. A megvastagodott zsírszövetben jelentkező szövetelhalás mély sebeket és üregeket eredményezhet, ami csökkenti a sebgyógyulás esélyét. Az előadás összefoglalja a lipödéma felismerését segítő jellegzetes klinikai tüneteket, valamint az ödémakontrollt és a krónikus sebek kezelését támogató klasszikus és modern sebkezelési, illetve kompressziós lehetőségeket.

Dr. Rozgonyi Zsolt1,2, Dr. Göbl Anna2,3, Kohán Géza2, Kohán Katalin2 (1Semmelweis Egyetem AITK, Pulmonológiai Klinika, Budapest, 2Hiperbár Medical Kft., Budapest, 3DAN (Diver Alert Network) Europe): Az adjuváns céllal alkalmazott HBOT terápia szerepe a nehezen gyógyuló sebek kezelésében a 2026 évi EUBS európai kongresszus előadásainak tükrében

A hiperbárikus terápia sebkezelésben elfoglalt helyét és élettani-gyógyító hatását próbálja részletesen megvilágítani.
A hiperbárikus oxigén terápia alapvetően a testszövetek életképességét (tróphizmusát) javítja jelentősen és így többszinten segíti a szöveti gyógyulás mechanizmusát. A sejtszintű reparatív és osztódási folyamatok jelentős mértékű javítása és felgyorsítása, mellett a gyulladásos folyamatok mérséklése, azontúl a sejtek genomjában alvó, de indukálható fehérjeszintézis fokozása, a sejtek anyagcseréjének normál mederbe terelése és rendezése a szerepe.
Az idei európai kongresszus előadásainak fényében az újdonságok és elért eredmények ismertetése az előadás tárgya.

Dr. Szabó Éva PhD. Med.Habil. (Debreceni Egyetem ÁOK Bőrgyógyászati Tanszék, Debrecen): A kötszer választás szempontjai a vénás eredetű ulcus bőrtüneteinek szem előtt tartásával

A krónikus nehezen gyógyuló sebek gyakran vénás betegség következtében alakulnak ki. A krónikus vénás elégtelenségben számos bőrtünet keletkezhet. A krónikus vénás betegség súlyosságát leíró CEAP (C: klinikai tünet, E: etiológia, A: anatómiai lokalizáció, P: patofiziológia) klasszifikáció szerinti C4 klinikai stádiumban hiperpigmentáció, ekzema, bőratrófia, lipodermatoszklerózis is jelen lehet az ulcus mellett. A kialakuló bőrtünetek hátterében kiemelt szerepet játszik a vénás pangás, a következményes nyirokkeringési elégtelenség, a nem megfelelő mikrocirkuláció, továbbá a bőr barrier funkció károsodása. A komplex tünetek kezelése során fontos egyrészt a seb állapotának megfelelő sebfedő alkalmazása, de elengedhetetlen a seb környezetének figyelembevétele, mivel ez a bőrterület is károsodott legtöbb esetben. Fontos szempont a seb környezetének védelme a sebváladék általi irritációtól. A vénás eredetű ulcus kezelése gyakran több hetet, hónapot is igényel, ezért irritáció, allergiás reakció kialakulhat. Olyan sebkezelési mód választása javasolt, ami a seb alakjára illeszthető, vagy ha a seb környékén rögzül, ne okozzon maceráció, allergiás reakciót. Ha a seb környezete nedvező ekzema tüneteit mutatja, érdemes adstringens hatású anyag használata. Száraz ekzema esetén pedig emolliensek alkalmazása. Az előadás példákkal szemléltetve mutat be az ajánlásokat az ideális sebfedők és sebkörnyezet kezelésére.

Szabóné Dr. Révész Erzsébet (Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház, Székesfehérvár): A sebkezelés során alkalmazott gyógynövények az ókortól napjainkig

A sebek kezelése egyidős az emberiséggel. Első írásos emlékeink egészen az ókorig nyúlnak vissza. Már akkor is igen változatos formában alkalmazták a gyógynövényeket. Az Ebers papiruszok Egyiptom közel 3500 évvel ezelőtti orvosi ismereteit foglalja össze, és több, mint 100 gyógynövény leírását tartalmazza. A növények gyógyító erejét sok esetben rítusokkal, ráolvasással, varázslattal együtt alkalmazták, mivel a problémák okát a természet egészében, a szellemvilágban, valamint környezeti, életviteli tényezőkben látták. A hatóanyagok kinyerése és felhasználása érdekében nyersen, borban, ecetben vagy vízben áztatva fogyasztották, esetleg megfőzték vagy fürdővízbe dobták. A sebek kezelésére készítettek belőle borogatást liszt, korpa vagy méz hozzáadásával, illetve zsír segítségével kenőcsöket. A Római Birodalom kiemelkedő alakja, Galenosz részletesen foglalkozott a gyógynövények hatásaival, egyes receptjei a mai napig fellelhetőek galenikumok néven a gyógyszerkönyvben. A középkorban rengeteg addigi tudás veszett el e téren, bár számos ismeretet az arab világ tudósai tovább őriztek. Ismeretanyagukat saját gyógynövényeikről kiegészítették az európaival. A XVI. században kiemelkedő szerepe volt Paracelsusnak a gyógynövényekkel kapcsolatos tudás bővítésében. 1583-ban kiadott Carolus Clusius füveskönyve elsőként ismertette Magyarország növényvilágát. Míg a nyugati világban a gyógynövények használata csupán a XX. században kezdett a kutatások középpontjába kerülni, addig a keleti kultúrában a fitoterápia, az ősi, ma a nyugati orvosláshoz képest alternatív medicinának nevezett irányvonal változatlan a kezelésekben, akár az Ayurvedikusm vagy a hagyományos Kínai Gyógymódot tekintjük. Napjainkban hazánkban is vannak mindenki számára elérhető olyan népi gyógymódok és gyógynövények vagy azok kivonatai, mint például közkedvelt Aloe vera, Farkasalma, Homoktövis, Szalvia, Körömvirág, Macskakarom vagy az Útifű. Az évezredek során sebkezelésre használt gyógynövények hatásosságát, hatóanyagát és esetleges mai alkalmazhatóságát tekintjük át.

Szabóné Dr. Révész Erzsébet (Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház, Székesfehérvár): A Diabetes láb szindróma és a Charcot láb korai NPWT kezelése

A cukorbetegség, mint világméretű nem gyógyítható betegség, a tumoros betegségek után a legnagyobb egészségügyi problémát jelenti a fejlett világban. Világszerte 537 millió felnőtt él cukorbetegséggel, számuk 2045-re 700 millióra emelkedhet. A cukorbetegség kialakulásának esélye az életkorral emelkedik. 44 éves korig a nők, a későbbi életkorokban a férfiak körében gyakoribb a cukorbetegség előfordulása. A lágyrész fertőzések okozta major amputációk száma még jelenleg is indokolatlanul magas. Pedig megfelelően széles feltárással és időben elkezdett kezelésekkel megelőzhetők a major végtagi amputációk. A cukorbeteg láb egyik legnehezebben kezelhető formája a Charcot-láb. Ez a betegség egy súlyos, idegkárosodás (neuropátia) talaján kialakuló lábdeformitás, amely leggyakrabban cukorbetegeknél jelentkezik. A csontok meggyengülnek, a lábboltozat összeesik, ami instabilitáshoz, fekélyekhez és kezeletlenül maradandó rokkantsághoz, végső esetben amputációhoz vezethet. A korai stádiumban a láb gyulladásos jeleket mutat: Jelentős duzzanat és bőrpír. A láb meleg tapintása. Enyhe vagy mérsékelt fájdalom (a neuropátia miatt ez gyakran hiányzik) A boka befelé dőlése, a lábboltozat látható ellapulása. Az idegek károsodása miatt a beteg nem érzi a fájdalmat vagy a kisebb sérüléseket (pl. mikrotraumák), így terheli a sérült lábat. A megváltozott véráramlás miatt a csontok ásványianyag-tartalma csökken, ami törésekhez és az ízületek összeroppanásához vezet. A legfontosabb a korai diagnózis. A terápia alappillérei: Tehermentesítés: A láb teljes tehermentesítése gipszeléssel vagy speciális rögzítőcsizmával (pl. Charcot Restraint Orthotic Walker) hónapokig. Ortopédiai segédeszközök: A gyógyulás után egyedi, nyomáselosztó talpbetétek és speciális cipők viselése. Sebészeti beavatkozás: korai rögzítés. Évente közel 300 beteget kezelünk cukorbetegség talaján kialakult diabetes-láb szindróma miatt, ambuláns ellátás során ez a szám ennek a duplája. A feltárások és minor amputációk osztályos kezelésének részét képezi az NPWT kezelés, melynek segítségével sikeresebb és gyorsabb sebgyógyulást tudunk elérni. Esetismertetéseken keresztül szeretnénk felhívni a figyelmet ezen betegcsoport kezelési lehetőségeire és a megváltozott architektúrájú láb megfelelő tehermentesítési lehetőségeire.

Dr. Szentkereszty Zsolt PhD, med. habil. Dr. Kovács Dávid Ágoston PhD, med. habil. Tóth Dezső. PhD (Debreceni Egyetem, ÁOK, Sebészeti Intézet, Debrecen): Az ambuláns NPWT lehetőségei és buktatói

Az ambuláns NPWT elfogadott kezelési módszer, azonban alkalmazása során számos szervezési, oktatási feladatot kell megoldania az azt alkalmazóknak. A szerzők elemzik az elérhető eszközök fajtáit, azok előnyeit és hátrányait.
Ambuláns kezelésre alkalmas beteg kiválasztásakor számos tényezőt kell figyelembe venni. Fontosak a beteggel, a sebbel kapcsolatos tényezők feltárása, elemzése, emellett olyan betegnél lehet alkalmazni, akinek számíthatunk az együttműködésére.
Általában olyan sebek ambuláns kezelése lehetséges, melyek már nem igényelnek napi szinten ellenőrzést, a beteg állapota stabil, szeptikus tünetek nem észlelhetők. A seb már előreláthatólag nem igényel további feltárást, debridementet, váladékozása csökkenő tendenciát mutat. Fontos a beteg szellemi képességeinek és compliance-ének felmérése. Csak olyan betegnél várható az ambuláns kezelés sikere, aki érti a kezelést biztosító eszközök működését, képes a hibajeleket megfelelően értékelni, és aki könnyen el tudja érni a kezelő intézményt.
Összegezve: Az ambuláns NPWT megtervezése és kivitelezése gondos beteg szelekción és jól megtervezett és kivitelezett kezelésen alapszik.